Egy nagy buli után kerültünk ide, mert nem ittam, és csak én tudtam hazavezetni a Zsiguliját. Itt dolgozik Bakuban, az olajiparban érdekelt. Mint oly sokan mások. Azerbajdzsán ennek köszönhetően hihetetlenül fejlődik, trendi ország lett.

A benzin literje átszámítva 150 forint. Amikor lefotóztam a benzinkút tábláját, ketten odajöttek, hogy mit csinálok.Mondtam, ilyen árakat húsz éve nem láttam, megörökítem.

Régen igazi kúthoz hasonló eszközökkel merték ki a kőolajat, a képen látható szerkezet nem vicc, hanem múzeumi darab. A földgáz meg most is feltör, van olyan rész, ahol ezer éve lángok csapnak ki a földből. Vagy még régebb óta, talán a Prométheusz mítosz is emiatt játszódik a Kaukázusban.

Bakuban egymást érik az építkezések. Annyi felhőkarcoló még nincs, mint Bangkokban, de három már van. Csepp alakúak, irodák vannak bennük, és meghatározzák a városképet. A kisebb, 20-25 emeletes házak pedig rohamtempóban készülnek.

Az árak picit olcsóbbak, mint nálunk, az átlagkereset 120 ezer forintnyi manat. Vannak plázák, tengerparti sétálóutca, trendi üzletek. Meg középkori városmag, ahol ott jártamkor a híres mecset elé beállt Hummerrel egy helyi vállalkozó, oly módon, hogy az autó eltorlaszolta a bejáratot. Kábé úgy, mintha nálunk a Bazilika lépcsőjén parkolt volna.

A vidék hangulata persze más. Voltunk eldugott kaukázusi falvakban, jártunk almafesztiválon, és majd kipróbáljuk a strandolást, mert a kikötőnél ezt nem tehettük, hisz szabad szemmel is láthatóan olajos a víz, a napfény megtörik a szivárványszínű foltokon. (folytatjuk)