A II. világháborúban járunk. Egy 18 éves fiatalembert kivezényelnek a frontokra, hogy harcoljon a Vörös Hadsereg ellen. Magyarország hadereje érdemi ellenállásra már nem volt képes. A tinédzsert Marcali közelében a szovjet katonai elhárítás őrizetbe vette, bíróság elé állította és 10 év kényszermunkára ítélte. Mindez Magyarországon történt. Társaival együtt vagonokba rakták és Szibériába vitték. Hiába reménykedtek, hogy a háború végeztével szabadulhatnak, erről szó sem volt. Előbb engedték el a köztörvényes bűnözőket, mint a bűnösöknek bélyegzett hadifoglyokat.

A szabadulást Sztálin halála hozta meg Rózsás Jánosnak. 1953 végén térhetett haza, 9 évet letudva 10 éves büntetéséből. Közben a Gulágon, pontosabban az egyik tábor könyvtárában megismerkedett Szolzsenyicinnel, aki megírta a Gulágról szóló eposzát. A Nobel-díjas íróval mondhatni barátságot kötött. AZ Ivány Gyenyiszovics egy napja regény párbeszédeit a magyar fiatalember is hallotta, sőt az egyikben magára is ismert.

Szabadulása után Rózsás János is az irodalomnak, a szovjetunióbeli viszontagságainak szentelte életét. Több könyvet írt. A Duszja nőver 1946-47 teléről szól, egy idősebb asszony emberségből mentette meg a magyar fiatalember életét.

A nagy átfogó mű, a Keserű Ifjúság csak 1986-ban jelent meg Münchenben. Különlegessége, hogy a művet még a szovjetek rendelték meg. Azt gondolván, hogy tartalmával cáfolják Szolzsenyicin Gulágját. Tévedtek, a könyv "még borzasztóbb állapotokról írt, mint Szolzsenyicin".

Rózsás János később elkészítette Gulag Lexikonját, amelyben sok 100 ember sorsát örökítette meg. A 80-as évein túl járó férfiről több dokumentumfilm is készült. Mint ahogy a  Világszámnak írt levelében írja: vázlataim írásaim, feljegyzéseim halomban pihennek. Örülők, hogy hiteles szemtanúja lehettem egy borzalmas világnak.