Hogy emlékszik vissza 1986. április 26-ra?

Arra a szombatra különösebben sehogy. A robbanást követően sokáig nem tájékoztattak erről hivatalosan a Szovjetunióban. A Csernobil mellett fekvő város, Pripjaty kitelepítését is csak késve kezdték meg. A nukleáris felhőt először a svédek vették észre és úgy kezdte el sugározni a hírt a nyugati sajtó.

Április 28-án, hétfőn ön volt a Magyar Rádió délutáni turnusvezetője.

Igen. Aznap valamikor a késő délutáni órákban lettünk figyelmesek a BBC bejelentésére. Mivel tudtuk, hogy egy atomreaktor felrobbanása nem játék, a Petőfi Rádió 21 órai híradásában, majd a Kossuth Rádió este tízórai hírösszefoglalójában is bemondtuk. Ez volt az egyik legfontosabb, legátfogóbb a napi híradások között.

Egészen pontosan miről tájékoztatták a hallgatókat?

Mivel akkor még sem a BBC, sem a többi nyugati hírközlő nem tudta pontosan, mi történt, mi is csak egy rövidhírt olvastunk be.

Ezután mi következett?

Ezután a hír rendkívülisége miatt tovább bennmaradtam. Vártam, lesz-e bármilyen fejlemény. Tisztázódik-e valamilyen részlet? Esetleg érkezik-e valamilyen utasítás fentről? De nem történt semmi, így hazamentem. Az óránkénti híradásokban pedig folyamatosan lement a hír, egészen másnap reggel hatig. Akkor levették.

Az április 28-i közleményre reagáltak valahogyan a hallgatók? Érkezett visszajelzés a rádióba?

Ezt nem tudom. Később persze csepegtetni kezdték az információkat. Majd, úgy emlékszem, két héttel később a 168 óra készített egy – az akkori viszonyokhoz képest – alapos műsort. Ebben már szó volt a baleset technikai és egészségügyi következményeiről is. Ezzel párhuzamosan sokan hallgatták a nyugati híradásokat és nem hittek a hivatalos bejelentéseknek, cikkeknek. Rengeteg szóbeszéd keringett a balesetről. Például így fogyott el napok alatt a jód a patikákból, mert tudták az emberek, hogy a pajzsmirigyrák ellen jódot kell bevenni. Az exportból visszamaradt, különösen szép salátáról pedig az terjedt, hogy szennyezett.

Térjünk vissza a hír április 28-i közlésre. Emiatt ön akkor fegyelmit kapott. Pontosan miért?

Ehhez el kell magyaráznom a Hírszerkesztőség akkori működését. Két műszakban, hajnaltól estig a rádiófigyelő kollégák folyamatosan hallgatták a külföldi híreket. Az orosz nyelvűek mellett például a BBC-t, a Szabad Európa Rádiót és az Amerika Hangját. Ezeket a híreket felhasználhattuk forrásként, az MTI-hírek kiegészítésére. Az MTI hírfolyamában pedig időnként felbukkant két külön kategória: a szerkesztőség tájékoztatására, röviden szerk. táj. és a szigorúan a szerkesztőség tájékoztatására, azaz szig. szerk. táj. Az utóbbi jelzés tilalmat jelentett, az ilyen híreket nem volt szabad közölni, de az újságírók tudhattak róluk, hogy értsék az eseményeket. Azon az estén azzal nem volt gond, hogy a BBC-t forrásként használtuk. A bökkenő az volt, hogy fél tíz tájban az MTI kijött a részletekkel, de szig. szerk. táj. jelzéssel. Vagyis innentől fogva formálisan tilalom volt érvényben. Mégis mondtuk tovább a hírt. Máskor is előfordult, hogy nem kérdeztünk rá az illetékeseknél, szabad-e, hanem leadtuk. Úgy gondoltuk, ha majd akarják, levetetik a műsorról utólag. Csernobillal is ez történt, és ezért kaptam én akkor fegyelmit.

Mit jelentett ez pontosan?

Akkor már nem sokat. Három hónapig nem kaphattam olyan feladatot, amiért plusz pénz jár. Aztán amikor két hónap múlva valami miatt külföldre akartak küldeni, szóltam, hogy még nem járt le a fegyelmim. A főnökeim azonban már nem is foglalkoztak ezzel, hanem elküldtek Bécsbe.

Sokszor felvetődik a sajtó, a hírközlési szervek felelőssége Csernobil kapcsán. Ön mit gondol erről?

Az 1986-os magyarországi viszonyok nagyon mások voltak a korábbiakhoz képest. Nagyon sok függött az egyéntől, ki mennyire volt szabálykövető.

Az elmúlt 30 évben fokozatosan tárultak fel Csernobil titkai és tragédiái. Hogyan viszonyul ezekhez?

Érzelmeket nem vált ki belőlem. Időnként megkérnek, meséljem el ezt a rádiós történetet. Ezt én meg is teszem, de egyáltalán nem tartom magam Csernobil hősének. A munkámat végeztem.

Forrás: globoport.hu