A verseny különlegességét maga a helyszín, a Papp László Sportaréna adta. A pályát Fintha Gábor, a magyar válogatott szövetségi kapitánya, nemzetközi pályaépítő jelölte ki, aki a pálya összeállítása után elmondta: ?Ezen a pályán csak bravúrral lehet nyerni.? A zárt tér, a sok fény, a közönség közelsége különös légkört teremt, ezért minden versenyző fedeles specialista lovakat hozott, amelyek hozzászoktak az ilyen körülményekhez.

Miután az előző napon eldőlt a rajtsorrend, a már megfordított rajtolás miatt elsőként a két szabadkártyás versenyző hajtott a pályára. Sejk Józsefnek hiába a fiatalos életereje, a speciális tréningen részt vett lovak, az ifjú magyar reménység ideje 199.06 lett, ami még ezen a rendkívül nehéz pályán is igen sok. A második hajtó nem más volt, mint ifj. Dobrovitz József, aki a hatszoros magyar bajnok, négyszeres Derby győztes Dobrovitz József fia. Ideje a büntetésekkel együtt 154.74 lett, ez sem volt elég a dobogóra.

Utánuk következtek a méltán világklasszisnak nevezett külföldi és hazai hajtók. A háromszoros világbajnok Werner Ulrich (Svájc), aki a 2010-es fedeles VB-t megnyerte a versenyt az ötödik helyen zárta 153.17-tel. Lázár Zoltán ? a Világkupa egyik szervezője, hatszoros világbajnok, négyszer volt az év lovas sportolója, az idei EB-n csapat ezüstérmes ? negyedikként indult és a negyedik helyezést is érte el. Elmondása szerint nem készült győzelemre, de már várja, mikor tud egy győztes fogatot összeállítani.

A verseny rendezői kihagyták a díjhajtást, amely szerves része a fogathajtó bajnokságoknak, ámde az első három legjobbat hajtó versenyző újra a pályára kellett, hogy hajtson, és így összesítve az idejüket dőlt el a végeredmény. Ez a három hajtó nem volt más, mint Dobrovitz József ?négyesfogathajtó csapatvilágbajnok, egyéni vb negyedik, csapatban bronzérmes ?, Excell Boyd (Ausztrália) ? egyéni négyesfogathajtó világbajnoki cím védője, kétszeres Aacheni, háromszoros fedeles világkupa győztes ?, és Koos de Ronde (Hollandia) ? kétszeres holland- és kétszeres csapat világbajnok. A három utolsó induló jutott a döntőbe, amelyet végül Boyd Excell (236) nyert meg Dobrovitz József (248.72) és Koos de Ronde (260.14) előtt. Boyd Excell öröme teljes lett ezzel a győzelemmel, mert bebizonyította, hogy új lóval a fogatban is lehet nyerni, és nem volt akkora veszteség a legutóbbi stuttgarti versenyen az a 70 századmásodperc, amivel Koos de Ronde mögött lemaradt a döntőben.

(Kurucz Lili)