Legfeljebb a befizetett pénz negyedében reménykedhet az, aki Kairói városlátogatásra fizetett be. A gyakorlat szerint ugyanis az utazási irodák saját, már kifizetett költségeiket megtartják, azt nem adják vissza. Magyarán, a repülőjegy árát vagy a hotelfoglalásokat elszámolják. Legfeljebb a múzeumi belépőkre szánt összeg a és haszont nem tartják meg. Ahogy mondani szokták: együtt sírunk, együtt nevetünk elv érvényesül. Az utasbiztosítások ugyanis nem terjednek ki, a természeti katasztrófákra és a politikai zavargásokra.

A bátrabbak természetesen perelhetnek is. A tapasztalat azonban az, hogy a hosszadalmas eljárás végén a bíróságok a bizonyítható költségeket az utazásszervezőknek ítélik meg.

Az elmúlt években többször fordult már elő ilyen helyzet, mint Egyiptomban. Amikor Thaiföldön lezárták a repülőteret és emiatt sok nyaralás elmaradt, akkor a helyzet normalizálódása után politikai döntés született. A kormány ingyen szállással kompenzálta azokat a külföldi turistákat, akik kárt szenvedtek. Nem azért mert ilyen jószívűek volnának, hanem mert az idegenforgalmi bevételek adják pl. Egyiptom GDP-jének 12 százalékát. A külföldiek elmaradása pedig biztosan csődbe vinné az arab államot.