A király beszéde a dadogós királyról, II. Erzsébet apukájáról szól. VI. György figurája amúgy is érdekes, ráadásul a film visszaadja a történelemórákon tanultakat. Állítólag amikor a brit királynő megnézte az apjáról szóló filmet, neki is tetszett.

A Fekete hattyú Csajkovszkij Hattyúk tava című munkáján alapul. Egy balerina megkapja a főszerepet, és belehülyül. Előtte képzeletben megöli konkurensét, valójában magával végez. Akárcsak a darabban a főszereplő. Ez lehetett az amerikai kritikusok szerint akkora ötlet, hogy megérdemelt a film enyi jelölést.

A témaválasztás egyik film esetében sem garantálja a sikert. A király beszéde azonban remek színészi teljesítményekkel megáldott film, ettől jó. A képi megformálásban semmi extra. A feszültséget tekintve közepes.

A fekete hattyú esetében nem jöttünk rá a mai napig, miért végzett magával a végén a főszereplő. És arra sem, miért vakarózott. Pedig ennek látszólag fontos szerepe volt a filmben.

A sok utalásszerű dolgot a Fekete hattyú rendezője néha félbe szakította egy kis önkielégítéssel vagy leszbikus jelenettel. Cserébe az izgalomért hosszú, elnyújtott, érthetetlen jelenetek megtekintésével kellett fizetnünk.

A Fekete hattyú érzelmi világa, mondanivalója egy amerikainak érdekes lehet, mert eltér a kommersz filmektől. A francia filmeken és Dosztojevszkijen felnőtt európai értelmiséginek ez kevés.

A király beszéde ellenben nem akar több lenni, mint ami. Egy király hétköznapiságának és akaraterejének a remek tükre.