A johannesburgi Pilanesberg Nemzeti Parkban híre sincsen, hogy vébé miatt tombol az egész főváros, az állatoknak is csak az tűnik fel, hogy sűrűbben járnak feléjük a terepjárón kukkoló turisták.  A rezervátum egy kialudt vulkán területén fekszik, és a hatalmas vadállomány az 1980 években betelepítésnek köszönhető. A gyönyörű, több mint 50 ezer hektáros vadrezervátumban nincsenek elkerített oroszlánok, kafferbivalyok, mert szabad bejárásuk van mindenhová. Ha egy bivalycsorda vagy zsiráfcsapat az utunkat állja, akkor nem dudáljuk le, mint bevált szokásként a hazai utakon az autósokat, hanem türelmesen megvárjuk még a rezervátum lakói eldöntik, merre mennek tovább.

Ez idő alatt egy turista max. tágra nyitja a szemét, mert még megijedni sem lenne ideje.

Fantasztikus fotókért a bevállalós turisták közelebb osonhatnak a vadakhoz, de amatőröknek nem ajánlatos próbálkozni, mert a puffogó vipera, vagy skorpió hisztis tud lenni, ha rálépnek. Ez a kis malőr az életünkbe is kerülhet. Dr. Kiss Róbert Richard, Prima Primissima Díjra jelölt turisztikai szakújságíró nyilván nem a kezdőkhöz tartozik, de azért az ő homloka is gyöngyözött az elefánt társaságában. A fotók viszont magukért beszélnek.

Világbajnokság kabalaállata, a gepárd 110 km/s sebességgel tud futni, és vadászat közben egyetlen kiszemelt áldozatának sincs esélye. Ez idő alatt egy turista max. tágra nyitja a szemét, mert még megijedni sem lenne ideje, de nyugalom, a turistákat nem szeretik az egyébként is éjszaka vadászó ragadozó.