Egyelőre nem tudni, hogy mi okozta a tüzet. Vagy a vár tövében összegyúlt avar kapott lángra vagy a falakon belül elektromos zárlat keletkezhetett. A vár teljes tetőszerkezet leégett. A lángok 3 órán keresztül tomboltak. Mintha egy ostrom során gyújtóbombákat vetettek volna be. Fél 5 tájékán sikerült a nagyobb tüzeket megfékezni.

A várban 1812-ig laktak, 1817-ben egy villámcsapás után a legrégibb részei leégtek.

A paramater.sk tudósítása szerint az oltásban 10-12 tűzoltókocsi vett részt, önkéntes tűzoltók is segítették a mentést. Az esti órákban a kisebb tüzeket próbálják elfojtani. A tűzoltók munkáját leginkább az nehezítette meg, hogy a az oltásra használt vizet fel kellett szállítani - szivattyúzni a várdombra. A közeli főútról autósok százai nézték a pusztulást.

Helyszíni beszámolók szerint a vár tetőszerkezete teljesen leégett és beomlott, a várfalakat azonban nagyrészt sikerült megmenteni a pusztulástól.

A várat a 13. század második felében a Csetneki és Máriássy család építtette, 1352-ben Bebekek szerezték meg és bővítették. Oklevél 1341-ben említi először. Az 1440-es években Giskra serege foglalta el, majd Hunyadi Mátyás visszavette. 1556-ban I. Ferdinánd serege sikertelenül ostromolta. 1566-ban Schwendi Lázár vette be. 1575-től Andrássy birtok lett, akik 1578 és 1585 között reneszánsz erődítménnyé építették ki, majd 1676-ban pompás palotává alakították.

1678-ban Thököly serege foglalta el, 1685-ben őrsége egy éves ostromzár után adta fel. A Rákóczi-szabadságharc idején a vár urai, az Andrássy fivérek közül öten (István, György, Pál, Miklós és Mátyás) csatlakoztak a kurucokhoz, s csupán Andrássy Péter tartott ki mindvégig a császár hűségén. 1706 őszén rövid ideig Krasznahorka várában tartotta fogva II. Rákóczi Ferenc Forgách Simon grófot, a felkelés utolsó éveiben pedig kisebb létszámú helyőrség is szolgált a várban, melyet Andrássy György csak 1710 novemberében adott fel Peter Viard császári tábornoknak.