A farsang vagy karnevál gyökerei egészen az ókorig nyúlnak vissza, még a kereszténység térhódítását követően egyre nagyobb szokássá vált. A különböző maskarákba bújt emberek a vidámságot, jókedvet és a gondtalanság élményét uralják, és az ünnep idejére teljesen értelmét veszti minden hétköznapi probléma. A télen feledni kellett a szürke dologtalan napokat, ezért rendeztek hangoskodó, színes felvonulásokat, forgatagokat.

A farsangi időszakot a húsvéti nagyböjt zárja le.

A velencei karneválnak magyar vonatkozás is van. Mátyás király, olasz felesége révén, szerelmese lett a rusztikus ruhákba hömpölygő tömeg látványának, olyannyira, hogy Olaszországból hozatta az álarcokat, és maskarákat hazánkba.

Magyarországon a legismertebb felvonulás a busójárás, ami farsang idejével egyazon időben van. A Mohács környéki sokácok kereplőkkel és groteszk maszkokkal űzik el a telet. Szarvast ábrázoló maszkokat öltenek és színesre festik arcukat, az rituálé végén pedig szalmabábut égetnek, valamint elsütik még a hatalmas ágyút is, ezzel is erősítve a tél szimbolikus halálát.