Szuvenír helyett bóvli minden mennyiségben. Egymás hegyén-hátán sorjáznak a kínai portékát áruló bodegák a szállodák előtt. A fekete kontinensről érkező bevándorlók nem tukmálják a giccseiket a nyaralókra a homokos tengerparton. Sőt, színes bőrű vagy Távol-Keletről jött, néhány hónap alatt masszőrré avanzsált kínait sem látni sehol. Akad azonban helyi emberke, aki a tikkasztó hűségben görögdinnyével rohangál, és a gyümölcs német megfelelőjét üvöltve próbál néhány lekiért (bolgár fizetőeszköz) túladni az áruján. Tehát újra egy tengerpart, amelyet a német kolóniák felfedeztek maguknak, és bár a turisták egyáltalán nem nyomorognak a forró homokon, túlnyomórészt a germán vendégek vették birtokukba a bolgár tengerpartot. Hogyan lehet ez, amikor néhány órával ezelőtt az olvastam, hogy az orosz és a török turisták száma kiugróan magas Bulgáriában? Túl sokat nem töprengtem ezen, hanem szóba elegyedtem a helyiekkel, akik meséltek az úti könyvek által inkább elhallgatott tényeket is.

"Hölgyem, nem otthon van, itt nem szabad őrizetlenül hagyni az értékeit!"

Valójában a vendégek nagy része a kaszinók miatt érkezik ide. Bulgáriában elérhető áron pörög a szórakoztató ipar, amolyan balkáni színvonalon. Törökországban például, tiltják a szerencsejátékot, ezért a törökök ezirányú szenvedélyüket itt élik ki. A helyiek ennek egyáltalán nem örülnek. Nem szeretik az oroszokat, és a románokat sem. Habozás nélkül rávágták, hogy a magyarokat viszont kedvelik, és néhány szót ismertek is magyarul. A barátságos népek ott dekkoltak a motyóm mellett, amíg én tettem néhány karcsapást az egyébként tiszta tengerben. Azt mondták azért vártak meg, mert itt gyakori a lopás, és nem szeretnék, ha én ennek áldozatul esnék, és hozzá tették: „Kisasszony, nem otthon van, itt nem szabad őrizetlenül hagyni az értékeit!”

Hát, nem sűrűn jártak kicsiny hazánkba, de szívembe zártam őket. A helyiek kedvessége pótolta azt a hiányt is bennem, hogy nem tudtam még egy kellemes, mezítlábas sétát sem tenni. A tenger által kisodródott, darabjaira tört kagylók miatt képtelenség lett volna egy baywatch sprintre, nem beszélve arról, hogy a monokini kultúrát otthonról hozó, nem éppen filigrán alkatú német hölgyek éppen a vizes homokpázsiton elnyúlva napoztak.