A kutatók megfigyelései szerint míg 15-20 éve ezek a szárnyasok kifejezetten szabad területeken, facsoportokon, erdősávokban fészkeltek, és a legóvatosabb madarak közé tartoztak, manapság szinte kizárólag lakott területeken, városokban és kisebb településeken élnek és szaporodnak. Méghozzá nem is kis mértékben. Állományuk az elmúlt öt év alatt például Debrecenben kétszeresére növekedett-

E ténynek a legavatottabb ismerője Juhász Lajos, a Debreceni Egyetem természetvédelmi állattani és vadgazdálkodási tanszékének vezetője, aki a nyolcvanas években a város madarairól írta doktori disszertációját, tehát pontosan tisztában van a korábbi helyzettel: tudja, hogy akkor egyetlen pár dolmányos varjú sem költött Debrecen területén, legfeljebb a nótában is megénekelt Nagyerdő szélén fészkelt egy-két pár. Hat éve figyelt fel az egyre nagyobb számú állományra, és azt követően ötéves megfigyelési programot indított egyetemi hallgatók közreműködésével. Utóbbiakra nagy számban volt szükség a kutatásban, amit a dolmányos varjú fészkelési szokásai is indokoltak.

Hamar felismerték az urbanizáció számukra kedvező hatásait, azt, hogy a városokban, településeken táplálékbőség alakult ki, hogy nem fenyegeti őket a vadászat - magyarázza szakember. A vetési varjúval ellentétben dolmányos rokona nem védett, csak a költési időszakban nem szabad vadászni rá, miként a többi madárra sem az Európai Unió direktívája szerint. A városban legföljebb a fészket nemrég elhagyott, rosszul repülő, tapasztalatlan állatok vannak veszélyeztetve. Őket hamarabb elkaphatja kutya vagy macska, elütheti az autó, ugyanakkor nem fenyegeti őket az éhezés, és így nagy számú fészekalja képes felnőni. Ők viszont - különösen költési időszakban - elég veszélyesek a szintén urbanizált feketerigó-, zöldike-, tengelice-, balkáni gerlefiókák vagy tojások számára. A dolmányos varjak térhódításával párhuzamosan ezek állományában némi csökkenés figyelhető meg a városban.