Több mint húsz évvel ezelőtt a száradás miatt kettévált a korábban egységes közép-ázsiai tó, majd később 2000-ben egy nyugati és egy keleti részre is tovább darabolódott. Az ESA, az európai űrutazási ügynökség műholdfelvételeken mutatta be, hogy a Nagy Aral-tó keleti medencéje Kazahsztánban és Üzbegisztánban, 2007 óta vízfelületének négyötödét elveszítette. Szerény számítások szerint tehát előre jelezhető, hogy 2020-ra eltűnik az Aral-tó.

2020-ra eltűnik az Aral-tó.

A tó azért szárad ki, mert a létszükségletet adó gyapottermesztéshez nélkülözhetetlen a víz, és a tápláló folyókból elzárnak nagyobb vízhozamokat, lecsapolnak nagy mennyiségű vizet. Mivel a gyapottermelés a környező országok piaci profitja is, ezért nemzetközi szinten lopják ki a mederből a vizet. A gyapot mellett más mezőgazdasági ágazatok is előszeretettel pacsálják el a Föld kincseit. A száradást pedig az éghajlatváltozás is tetézi, hiszen a lényegesen kevesebb az eső és gyakoribbak a homokviharok. Az elsivatagosodás miatt szinte teljesen lakatlan a terület, és egyre többen hagyják maguk mögött a kietlen tájat, és hagyják magára a haldokló Aral-tavat.