A Világszám és a Médiacom közös csapata tíz meccsen túl van. Hét győzelem, három vereség a mérleg. És egy kórházi látogatás, ujjtörés gyanúja miatt. A siófoki kórház hozta a hazai formát, de mindegy, a röntgen azért megvolt, törése nincs a Világszám játékosának. A kosárgálán tízezer percig játszanak folyamatosan a csapatok, de mivel komoly díjak is vannak a Guiness-rekordon való részvétel élményén túl, a profik hajtanak, ahogy bírnak, és vannak kőkemény csapatok is. Nem csoda, hogy fáj már minden tagunk. Szegény Zsolnay Gyöngyinek, a főszervező kosárfenoménnak véletlenül az orrát is eltörték. Őt is megröntgenezték, törés, kétségtelen sajna. De nem kért rögzítést, most már egész jól néz ki.

Zsolnay Gyöngyi, és párja, Vujity Tvrtko óriási energiákat fektetett bele, hogy minden remekül működjön a Zsolnay-féle kosártábor tízéves évfordulójának gáláján. Még arra is ügyeltek, hogy a kisebbek éjszaka ne játszanak. A kicsikkel persze mindenki előzékeny, itt nincs kemény, csak szép játék. A profik egyszer pórul is jártak. Addig engedtek, míg az utolsó öt percben már nem tudták visszahozni a meccset a tíz-tizenkét évesek ellen. Nem viccelek, a végén komolyan hajtottak, de hihetetlen, hogy mennyit tanultak itt a gyerekek, van néhány olyan higanymozgású tehetség, hogy szemmel alig tudom követni a pályán. Mindenki játszik mindenkivel az első körben, hogy a kicsik igazi ászokkal is kosarazhassanak. Aztán a legjobbak és a kisebbek egymás között, a helyezésekért, a második körben.

A hangulatról csak annyit, hogy ez az az élmény, amit soha nem felejt el az ember. Buli, kosár, kaja éjjel-nappal. Köszönjük, Gyöngyi, és jobbulást!