Szemtelen humorral írt elemzések

2016-12-14 19:55:00 AgostonEniko

hírkép

A vers nem múzeumi tárlókba való, hanem használati tárgy. Ereje, íze, színe van, erőt, ízt, színt hoz az életünkbe - így ír Szabó T. Anna a december 10-én megjelent Ikertükörben. A könyv bemutatóján kiderült az is, hogy a költői élet célra tartó álmodozás, ami a környezetünkben élők szórakoztatására is szolgálhat, főleg ha váratlanul tör föl az ihlet.



Az Ikertükör egy olyan verseskötet, amiben húsz világirodalmi kortárs verset olvashatunk Lackfi János és Szabó T. Anna fordításában, és ha éppen értünk az adott nyelven, akkor össze is mérhetjük az eredeti művel, ami szintén bekerült a fordítás mellé. A két magyar költő nemcsak a fordításokon keresztül hozza közelebb a verseket, hanem saját elemzéseket is írtak a művekhez. Ezek a miniesszék nem szokványos, száraz elemzések, amik a rémálomszerű iskolai emlékeinkben élnek. Élővé és érezhetőbbé teszik a verseket a személyes élmények, gondolatok, amiket érzékletesen írnak melléjük. A két költő utazásai során ismerte meg a kortárs világirodalom költőszemélyiségeit, akiknek a verseiből válogattak, és akikről szubjektív, személyes kis életrajzok is bekerültek a kötetbe.

Először a Képmás magazinban jelentek meg a versfordítások és a hozzájuk tartozó elemzések. Szám Kata, a Képmás főszerkesztője úgy gondolta, hogy a kortárs költészet az életről szól, ezért mindennapi fogyasztásra alkalmas, mint bármilyen más élelmiszer.

Mindannyian hozzá vagyunk szoktatva ahhoz, hogy illedelmesen közelítsünk a szövegekhez. Szabó T. Anna elmondta, hogy az a célja az Ikertükör elemzéseinek, hogy ne ijedjünk meg a verstől. A látszólag legmesszebbről jövő értelmezéseknek is igaza lehet.

Lackfi János a szöveg jelentésköreit tóba dobott kavicshoz hasonlítja, amely körül koncentrikus körök képződnek. Nyilván a belső körökön az helyezkedik el, ami benne van a szövegben szó szerint, vagy amit a korból hozhatott az illető. De minden legkülső körön elhelyezkedő értelmezés is jogos.

Szabó T. Anna elismerően mondta Lackfi Jánosról, hogy az Ikertükörbe szemtelen humorral írta a versekhez tartozó elemzéseit, úgy beszél a műről, ahogy a színpadon beszél. Tudja, hogyan magyarázza meg azoknak is, akik nem a költészet falai között töltik mindennapjaikat, mint ők.

Lackfi János összetett, sokszínű közönséggel rendelkezik, óvodáktól a nyugdíjas otthonokig mindenhová elmegy, hogy élővé tegye az irodalmat, de még őt is meglepték Szabó T. Anna elemzései. Amikor már azt hitte, mindent tud a versről, akkor Szabó T. Anna egy új nézőpontból tárta elé az értelmezést. Ilyen ez a könyv, egy férfi és egy nő tükrözi vissza nekünk a verseket.

„Célra tartó álmodozással töltöm az időmet” – vallotta be Lackfi János, aki minden pillanatát megpróbálja úgy hasznosítani, hogy az a költészet javára váljon. Már az ébredés után is, amikor legtöbbünk próbál magához térni, ő már akkor dolgozik valamin fejben, sőt még házimunka közben is. Szabó T. Anna pedig a könyvbemutató előtti ebédkészítés közben is le-leírt pár sort. De itt nem ér véget a költői élet szórakoztató része, a két művész örömmel mesélte anekdotáit.

Lackfi János szerint az élet átömlik a költészetbe és a költészet az életbe. A könyvbemutatón elmondta, hogy az egyik reggel, amíg aludt, Dorottya lánya a hálószobában lévő tükör előtt készülődött. Később a lánya mesélte, hogy félálomban feltápászkodott és azt mondta: „Makeup, makeup, aki kér, még kap.” Aztán visszafeküdt és aludt tovább.

Szabó T. Anna pedig megmosolyogtató történetre emlékezett vissza. Amikor a kisebbik fiát kísérte az óvodába, mindig volt egy pontja az útnak, ahonnan verselni kezdett. Ha pedig nem jött el a pillanat, a kisfia emlékeztette rá: „Itt szoktál elkezdeni verseket mondani”. Ha pedig valaki szembejött az utcán, figyelmeztette. Ekkor mindketten elhallgattak, és komoly arccal mentek el az idegen mellett. Ahogy elhaladtak, a kisfiú engedélyt adott a folytatásra: „Most már mondhatod.”

Ágoston Enikő