2011-01-10 00:00:00 szorenyi.p
Szanaszét hever a szobámban,- de nem csak ott, hanem az egész lakásban- több rekesznyi sörösüveg, néhány csipszes zacskó, egy rothadt banánhéj, pár nélküli büdös zoknik, három használt kondom, és egy nő, valami Klaudia.
Akkor este ő nem a restség mintapéldánya volt, én viszont a(n)nál inkább, mert elhanyagoltam magam, és nem borotválkoztam meg, nem fürödtem és a hátsó felemet is csak egy utolsó darab wc papírral töröltem ki. Az erotikusan szajhás nővel való testnedvcsere akció előtt, bizony nem nagyon funkcionált a farkam. Most, hogy újra gerjedő képes a szerszámom, nem vagyok rest használni. A napi nyomor elkerüléséhez nem ártana kicsit összekapnom magam.
34 éves közgazdász vagyok, minden hétvégén az anyám takarít nálam, mossa a ruháimat, vasalja az ingeimet, és főz is rám. Állítása szerint, még mindig az ő egyetlen kisfia vagyok, akivel foglalkoznia kell. A restség a társadalmi elidegenedésből adódik, abból, hogy nem foglalkozol semmivel, a kommunikációs eszközök tömkelege is ontja a pedantériára való törekvést, na meg Klaudia szája is.
A 34 éves közgazdász ezzel sem foglalkozik, és arra gondol, hogy a jóra való törekvés, feloldozza minden alól. Elég, ha a munkájának él, és nem hóbortos nők, hóbortos lelkivilágával foglalkozik. El is tervezi, hogy új „áldozata” Klaudia barátnője lesz, aki most lett facér, ő is közgazdász, mellette szex telefonozással egészíti ki keresetét.
A következő részben a ki nem fizetett vacsoráról, azaz a fösvénységről lesz szó.