Azt éreztem, hogy megfulladok…
2021-04-11 12:14:00 Koronczay Edit
Minden egyes "szerencsés vagy", "tökéletes munkád, életed van" kommentet nagyon köszönök és értékelek, de tiszta szívemből kívánom: ahelyett, hogy az én életemet szeretnétek, szeressétek a sajátotokat és legyetek benne boldogok! Ha pedig nem vagytok azok, változtassatok!
Ezt üzeni Zaja Kitty, aki sokat tett azért, hogy gyökeresen megváltozzon az élete. Az egész ország drukkolt érte, amikor elhatározta megvalósítja nagy vágyát és kijut a Fjällräven Polar kutyaszános expedícióra. Sikerült a terv, 2018-ban ő képviselhette Közép-Európát a különleges expedíción.
A nagy utazás megváltoztatott mindent. A fiatal nő azóta rengeteg mindenen ment keresztül. Kitty a Világszám magazinnak őszintén elmesélte, milyen is az élete valójában.
- Mi volt ez pontosan ez az életedet megváltoztató expedíció? Hogyan lehetett kijutni rá?
- 2018-ban részt vettem egy szánhúzótúrán, ami 5 napig tartott. A Fjällräven Polar expedíció egy csodálatos kalandtúra, régiónként egy ember juthat ki a szavazatok, egy pedig a zsűri választása alapján. A túra szponzorált, így a cég biztosít minden felszerelést, az utazást, az oktatást stb. A kezdeti nehézséget a bejutás okozza, több ezer jelentkezőből összesen 20 embert visznek el Lappföldre. Az eseményt azért hozták létre a szervezők, hogy megmutassák, a hétköznapi emberek is képesek legyőzni a sarki hideget, a zord körülményeket megfelelő felszereléssel és gyorstalpalóval. Én 2016-ban jelentkeztem először, akkor lecsúsztam, de 2017-ben a világon második legtöbb szavazattal (38.110) én képviselhettem Közép-Európát.
- Miért szerettél volna kijutni?
- Anyukám 89-ben kapott egy képeslapot, amin egy sor husky volt. Akkor eldöntötte, hogy ezzel a fajtával szeretne foglalkozni. Idestova majdnem 32 éve, hogy husky kutyáink vannak, én pedig 28 éves vagyok. Mindig is odáig voltam a kutyákért, beléjük kapaszkodva tanultam meg járni és minden szabadidőmet velük töltöttem. Amikor jelentkeztem a szánhúzó túrára, Dániában tanultam, távol voltam a kutyáimtól, családomtól, barátaimtól. Hiányzott egy kaland, valami újdonság az életemből. Szerettem volna kiszakadni a szürke hétköznapokból. Mikor kijutottam, madarat lehetett volna velem fogatni.
- Milyen volt a kint töltött idő?
- Nem túlzok: megváltoztatta az egész életemet. Fizikailag és mentálisan is nehéz, de ugyanakkor életem legjobb élménye volt, messze magasan.
- Mi volt a legnehezebb?
- Az, hogy 6 napon keresztül folyamatosan kint voltunk, napközben a szánon, esténként sátorban aludtunk. Soha nem véget érő feladatlistánk volt. Kutyaetetés, sátorállítás, amit megelőzött a sátor helyének kiásása, tanulás, tűzcsiholás. Esténként összeestünk a fáradtságtól, 3-4 órákat aludtunk maximum.
- Mi volt a legszebb?
- A sarki fények.
- Mondhatjuk, hogy ez a kaland megváltoztatta az egész életedet?
- Miután hazajöttem a túráról, és visszaültem a 20 négyzetméteres irodába, azt éreztem, hogy megfulladok. Tisztán emlékszem, hogy miután meséltem pár dolgot, és belemerültem a munkába, a főnököm megkért, hogy nyomtassak ki egy nyilatkozatot. Azt éreztem, hogy én nem akarok ezzel foglalkozni. Nem akarok nyilatkozatot nyomtatni. Nem akarom tudni, hogy hol van ez a nyilatkozat a gépemen…
- Elkezdtem csendben sírni, potyogtak a könnyeim. Bután hangzik, de egy hét tényleg meg tud változtatni. Teljesen kirángattak a komfortzónámból, és olyan dolgokat csináltam, amire sosem hittem, hogy képes vagyok. Azt hittem, az életem arról fog szólni, hogy holnap mit veszek fel az irodába, milyen legyen a hajam, melyik hévet kell elérjem, és mit eszem, mikor hazaérek. Az élet ennél sokkal többről szól. A vágyaink beteljesítéséről, az álmaink megvalósításáról, legyen az bármi.
- Nem tudtam, hogy nálam mi ez. Azt tudtam, hogy nem akarok heti 40 órát a gépem előtt görnyedni. Először Alaszkába jelentkeztem, ahova fel is vettek, de sajnos személyes okok miatt nem tudtam kiutazni, közelebbi helyszínt kellett keressek. Elkezdtem Európán belül gondolkodni. Elküldtem egy svédországi kennelbe egy emailt arról, hogy ki vagyok, milyen tapasztalataim vannak, hogy imádom a kutyákat, de azon az öt napon kívül lényegében semmilyen tapasztalatom nincs a szánfogathajtás terén. 15 perc múlva megkaptam a választ: jöhetek. Hihetetlen, hogy egy jól időzített email, egy túra, egy döntés mennyire meg tudja változtatni az ember életét.
- Milyen voltál az expedíció előtt, milyen voltál utána és milyen vagy most?
- A túra előtt is céltudatos voltam és kerestem a kalandot az életben. De azóta ez megsokszorozódott. Régen nagyon érzelmes és sértődékeny voltam, ezt mostanra talán egy kicsit kinőttem. Sokkal kitartóbb lettem és magabiztosabb a saját döntéseimben, nem hagyom, hogy mások befolyásoljana, mert egyedül én tudom, hogy nekem mi a jó.
- Mit jelent számodra Svédország?
- Szabadságot, természetet. A szívem egyik nagy csücskét.
- Mi volt a legnehezebb, amikor teljesen új munkába kezdtél?
- Megszokni a hideget, azt, hogy mindegy, milyen hideg van, mi akkor is kint dolgozunk.
- Mi a legkedvesebb történeted?
- Talán amikor tavaly egy magyar pár jött hozzám ki Kirunába kutyaszánozni, és teljesen beleszerettek a természetbe, az ottani életbe. Barátságot kötöttünk. Hatalmas élményt kaptak tőlem, a kutyáktól, amit sosem felejtenek el. Talán ez a munkám legjobb része.
- Mit jelentenek számodra a kutyák?
- A családomat.
- Miért szereted a szánfogathajtást?
- A szabadságérzetet szeretem, ami vele jár. Azt, hogy a kutyák élvezik és fülig ér a szájuk, hogy csapatként dolgozunk, mikor a szánt tolom felfele a dombon, ők meg húzzák. Szeretem, hogy mindegyik kutyának más-más egyénisége van és ezt meg is ismerhetem azalatt az idő alatt, amíg velük együtt dolgozom.
- Most mivel foglalkozol?
- Jelenleg itthon vagyok, és a Dembinszky utcai üzletünkben segítek édesanyámnak, de május közepén költözöm vissza Kirunába.
- Milyen céljaid vannak még az életben?
- Lassan tíz éve élek külföldön és rengeteg mindent csináltam. Dolgoztam kórházi konyhán, esküvőkön, Forma 1-es futamokon, építkezésen, Erasmus plus programokon, túravezetőként és most itt vagyok Budapesten. Az biztos, hogy szeretnék utazni, világot látni. Ugyanakkor a család gondolata is foglalkoztat. Májusban vissza is megyek a barátomhoz Kirunába. Várom a svéd nyarat, a kirándulásokat, a szabadságot.
- A járvány a te életedet miben változtatta meg?
- Szerencsére az én életemet kevésbé befolyásolta mivel a svédországi korlátozások nem olyan szigorúak, mint az itthoniak. Én elég jól viselem, de nyilván én is várom már, hogy vége legyen.
- Mit üzennél azoknak, akiknek vannak még álmaik, de nem mernek belevágni, hogy megvalósítsák őket?
- Annyi gyönyörű és megóvandó hely van a világon. Elfelejtettük èlvezni a termèszetet. Egyetlen dolog érdekel, hogy hány like-ot kapunk egy képre, amit feldobunk a facebookra vagy az instagramra. Tudom, meert én is ugyanezt csináltam. Számított, hogy ki mit gondol, hogy hány fiúnak tetszem és hogyan áll a hajam. A mai napig számítm de nem ez a prioritás. "Kitty, te olyan szerencsés vagy, bárcsak élhetnék én is így!” - olvasom a kommentekben. Tényleg minden percét imádom annak az életnek, amit élek és semmit sem csinálnék másképp.
Ugyanakkor hosszú, fárasztó napjaim vannak, a néha -20-30°C hidegben, sötétben. 110 kutyát látok el minden nap, cipelek nehéz kajával teli vödröket, lapátolok havat, kapok el szánokat, melekről lepottyannak a turisták. Most is több tucat kék-lila foltom van, fáj a derekam és a vállam is.
Szóval minden egyes „szerencsés vagy” „ tökéletes munkád, életed van” kommentet nagyon köszönök, de tiszta szívemből kívánom: ahelyett, hogy az én életemet szeretnétek, szeressétek a sajátotokat és legyetek benne boldogok! Ha pedig nem vagytok azok, változtassatok! Tudjátok: nem lehet mindenkinek megfelelni, így nem is kell. Éljétek úgy az életet, ahogy TI akarátok és ahogy TI szeretnétek. Mert a legvégén csak ez fog számítani.