2013-10-03 11:15:00 superadmin
Bakuból indulva közel húsz perces autóút után érhetjük el Ateshgah templomegyüttesét, amit „A tűz templomának” is neveznek. A település az Absheron-félszigeten fekszik Bakutól harminc kilométerre. A zoroasztriánus templomot a későbbi évszázadokból megmaradt karavánszeráj fogja körbe. A távolban a bakui olajmezők kútjai szívják az értékes olajat a föld gyomrából.
Maga a templom egy fallal körülvett építmény, melynek közepén egy ötszögletű szentély helyezkedik el. Az épületegyüttes nyílt udvarán több helyen is gáz tör fel a föld mélyéből és lángnyelvek csapnak fel a szentély középpontjából is. Ez nem egy természetes képződmény, hanem tudatosan idevezetett, földalatti vezetéken kiépített látványosság, ami az akkori szertartás kelléke volt. A falakat szanszkrit feliratok díszítik és az udvarról nyíló apró helyiségekben a zoroasztriánusok mindennapi életébe tekinthetünk be. A kazamataszerű szobákban panoptikum mutatja be a templom korábbi lakóinak életét. Ezt az épületet egyaránt használták lakóépületnek és vallási központnak is. A zoroasztrizmus az iszlámot megelőzően a mai Irán és India területéről hódította meg ezt a területet. Manapság már csak kevés követője van ennek a vallásnak és pársziknak nevezik őket. Egykoron a perzsa birodalom fő vallása volt, alapítója Zarahusztra. A legjellemzőbb vonása a vallási liturgiának a szent tűz őrzése és különféle áldozat bemutatása.
Elhagyva Ateshgah templomát Bakutól északra haladva az autópályán keresztezzük az azeri olajmezőket, ami az ország legnagyobb kincsét jelenti és ennek megfelelően nagy becsben is tartják. Fényképezni csak a buszból vagy autóból lehet nagy titokban. Máskülönben szigorúan továbbhaladásra intenek. Az olajmezők nagy területen helyezkednek el, végeláthatatlan messzeségbe sorakoznak a fúrótornyok és zakatoló pumpák táplálva a csővezetékeket, amelyeknek vége elveszik a távoli messzeségben.
Az ipari területeket elhagyva a Kaszpi-tenger partján gyönyörű szállodák kínálják szolgáltatásaikat. Így október elején kicsit szeles időben is érdemes lesétálni a partra és megmártózni vagy esetleg sétálni egyet a tengerparton. Baku közelében nem ajánlatos fürödni, az ipari létesítmények környezetszennyező hatása meglátszik a víz minőségén. Én a fürdőhelyen kíváncsiságból megkóstoltam a vizet és inkább édesnek mutatkozott, ami azt bizonyítja, hogy a Kaszpi-tenger valóban egy nagy tó. Igaz akkora, hogy a mi Balatonunk elférne az egyik öblében.
Bakutól huszonöt kilométerre északra található „Yanar dag”. Ide mindenképpen érdemes ellátogatni, mert a látvány megéri az utazás fáradalmait. Mehetünk kocsival, vagy menetrendszerinti autóbusszal. A látványosság nincs túlzottan kiépítve. Egy kicsiny hegy lábánál a földből gáz szivárog a felszínre, ami kétezer éve lángol és ejti ámulatba az erre látogatókat. A "Yanar dag" kifejezés azeri nyelven szó szerint égő hegyet jelent.
Visszaérkezve ismét megcsodálhatjuk Baku épületeit, amelyek vagy gyönyörűen díszített homokkő homlokzattal rendelkeznek és gazdagon díszítettek, nehéz kovácsoltvas korlátokkal és kapuval vagy a legmodernebb üveg épületek. Az épületek az utóbbi pár évben, évtizedben nőttek ki a földből és nagyon rendezett, ízléses benyomást keltenek.
Utazásom során megtudtam, hogy életének egy időszakában a híres orosz kémikus Dmitrij Ivanovics Mengyelejev is itt élt és dolgozott Bakuban, amikor megszervezte a kaukázusi kőolaj-kitermelés beindítását.