Ilyen a Times Square szilveszterkor! (videó)

2015-01-01 12:03:00 superadmin

hírkép

Az amerikai álom. Szilveszterezni a Times Square-en. Mi egyszer megcsináltuk, de nagyon kemény volt!



A nyolcadik sugárúton a moziban próbáltam meg elmenni mosdóba, mielőtt várok hét-nyolc órát a fagyban. Ha egyáltalán eljutok álmaim helyszínére, mert délután kettőkor lezárták az egész teret, a környéket, az odavezető utcákat.

Az éttermek mosdóinál több száz ember ácsorgott. A mozinál szerencsére kevesebben. Sikerült jegy nélkül bejutni egy utolsó mosdózásra. A jegyszedő hölgy sóvárogva mesélte: húsz éve akar bejutni a Times Square szilveszteri bulijára, de vagy dolgozik, vagy nem fér be...

Már előző nap fel kell készülni arra, hogy ott szilveszterezhessünk, ha biztosra akarunk menni. Hihetetlen tömeg van. Tavaly 7 millióra becsülték azoknak a számát, akik az utcán voltak. Ebből sokan megpróbálnak bemenni a Times Square-re, ami alapjában véve lehetetlen.Maximum 100 ezer, de inkább 60 ezer ember, ennyi talán elfér. De mindenki szeretne ide eljutni.

Először is már egy nappal korábban érdemes elmenni a Times Square Múzeumba, ahol meg lehet nézni egy híres gömböt. Ez az a gömb, amiből majd a kívánságcetlik kihullanak éjfélkor. Előtte mindenki felírhatja a kívánságát a kis papírdarabkák egyikére, és kirakhatja a falra vagy beteheti egy gyűjtőláda. Felírtuk mi is, és megcsodáltuk a gömböt, ami előző este éjfélig itt pihen a múzeumban.

Aztán kiverekedtük magunkat a múzeumból, és két lehetőség volt. Az egyik, hogy hazamegyünk a szállodába. A másik az, hogy ott maradunk a téren. Most 30-áról beszélek, nem viccelek. Sokan azt mondták, hogy most már nem mennek haza, hanem kivárják a szilvesztert. Alaposan felöltöztek, mert mínusz 4-6 fok a hőmérséklet Celsiusban. A tócsák befagynak, mosdóba sem lehet sűrűn elmenni. A szükségletekről gondoskodni kell pelenkával, vagy bármilyen más módszerrel. Japán ismerősök bevállalták, de nem voltak egyedül.

A durva várakozást helyettesíti alig hét órás vidám álldogálás, ha valaki valamilyen privilegizált csoportnak a tagja. Például az amerikai katonák közül az arra érdemesek kimehetnek úgy, hogy külön, egy elkerített részben állhatnak. Elég 7-8 órával a szilveszteri programot megelőzően odamenni. Aztán külön szekciójuk van még az országért sokat tett, kitüntetett embereknek.

Az utolsó esély: Szilveszter napján, ha valaki  reggel 8-9 óra körül oda megy, akkor még van esélye, hogy egyszerű turistaként helyet kapjon. Ha délután egykor, akkor már csak nagyon messze talál egy kis helyet.

Az útikönyvekben azt olvastuk, hogy legalább este 6 órára oda kell menni. Hát, ha valaki 6 órára odamegy, az tovább is mehet, ha bír a tömegben. Ugyanis kettőtől a Times Square-re bevezető utcákat lezárják mindenhol, az 5. sugárúttól kezdve egészen végig. Az embereket be sem engedik a rendőrök, mindent eltorlaszolnak, mindenkinek tovább kell mennie. Maximum, ha valakinek az elzárt utcákban van a szállodája, akkor mehet be, de akkor sem tud bejutni a térre, maximum a szállodáig elkísérik a rendfenntartók, vagy odaterelik.

Mi nem álltunk oda előző nap, de igen korán elindultunk a térre. és végül nagy nehézségek árán, meg a kapcsolatrendszert kihasználva sikerült bejutni az egyik remek szeparált helyre a Times Square-en. Úgy, hogy meg kellett oda érkeznünk 5 óráig. Ez azt jelenti, hogy 7 órát kellett a fagyban álldogálni. Természetesen ha az ember be van zárva egy ketrecbe ezer másik sorstársával, akkor ott nincs helye jobbra megyek, balra megyek, elugrom egyet kávézni, vagy a mosdóba kezdetű gondolatoknak.

Ez azt jelenti, hogy csak úgy ott állunk a hidegben órákon át. Természetesen az izgalmakat fokozza, hogy rengeteg helyen lehet látni a kis elektromos táblákat, amelyek mutatják, hogy még mennyi idő van hátra éjfélig. Amikor láttuk, hogy még 6 óra 40 perc, akkor kivert minket a víz. De ahogy közeledünk az éjfélhez, úgy lesz egyre izgalmasabb a dolog.

Először Times Square emléksapkát kap minden kiválasztott. Aztán pókember kesztyűit osztják ki. A főszponzot Nivea meg szinte ontotta az ajándékokat. Aztán óránként egy-egy világhíresség elmondja, mit vár az új esztendőtől. Hatkor a legmagasabb felhőkarcoló tetején kiemelkedik a GÖMB, egy automata emeli egyre feljebb és feljebb. Nyolctól pedig kezdődnek az igazi programok.

Minden megszólalás, történés a hálás tömeg ujjongását váltja ki. Óránként a hosszú, várakozással eltelt negyedórákat követő izgalmas történések, amelyekről senki nem akar lemaradni. Ilyen például az, amikor a híres fellépők valamelyike megérkezik, előad egy-két számot. Ilyen, amikor a híres gömbből a kívánságok szerte-széjjel hullanak, kavarognak a Times Square-en mulató tömeg felett, és olyan az egész, mintha kívánságeső hullana.

Az amerikai tévék közül több -pl. CNN -  4 órában közvetíti a Times Square eseményeit, a legkülönbözőbb interjúkkal főszerezve.

Rengeteget szerepeltem az amerikai médiában, mert egy időre az első sorba sodródtam. Az interjúknál udvariasan előre engedtem egy derék úriembert, nekem hálálkodott, hogy ő is elmondhatta a CNN-nek, a CNBC-nek meg ki tudja még kinek, hogy boldogságot kíván magának, sok sikert, és hogy nyerjen a lottón. Jó haverok lettünk az agronómussal. Kicsit fura volt, hogy nyilatkozata közben mutogatta egy emelvényről a stáb egyik tagja, hogy a tömegnek sikítani kell, tapsolni, meg integetni, mikor mit. Ez hírműsorban nálunk nem szokás, csak show time idején.

Boldogság, egészség, és jobb állás, végre normális pénz, a többség ezt akarja. Onnan tudom, hogy abszolút véletlenszerű kiválasztással sikerült rengeteg kívánsághoz hozzájutnom. Ugyanis amikor éjfélkor kirobbant a gömb, és kavarogtak a cetlik, akkor az én fejemre is szállt jó sok kívánságcédula. A földről is vagy húszat összegyűjtöttem. A szokásos, amit az amerikaiak szeretnének, de nagyon kedves formában ír mindegyikük. Boldogságot, egészséget, pénzt kívánnak, és nagyon sokan szeretnének jobb állást, több pénzt. Olvastam is az egyik újságban másnap, hogy az amerikaiak nagy része ugyanazt kívánja most 2013 szilveszterén, 2014 januárjában, mint amit kívántak 1890-ben. Ugyanúgy egy jobb állás reményében vágnak neki az új évnek, egy jobban fizető munkahely reményében, és szeretnének mindenképpen valami pozitív változást az életükben. De főleg az anyagiakban, meg hogy maradjon meg az egészség, boldogság.

Ami még érdekes, hogy gyakoroltatják az embereket a visszaszámlálásban. Minden órában van egy próbavisszaszámlálás, amit nagyon élvez a tömeg. Aztán amikor a nagy tévétársaságok kamerái megjelennek, akkor nő az előtapsoló és mutogató emberek száma is. Tombolni muszáj és kötelező. De nagyon vevő erre a tömeg, nem kell aggódniuk a tévétársaságok menedzsereinek. Ráadásul fellépnek világsztárok, a színpad képét a felhőkarcolókra is kivetítik.

Sajna azért sok az üresjárat. Mindenki csak két számot énekel. Persze a rövid előadások is brutálisan jók.

Éjfélkor aztán a visszaszámlálást követően az egyik hatalmas felhőkarcoló tetejéről indul a csodálatos tűzijáték, és szerte-széjjel tűzfüggönyök omolnak lefelé.  Hihetetlen látvány, közben pedig kavarognak felettünk a kívánságcetlik milliói, s mindenki örül, köszönti az új esztendőt, és ünnepli önmagát, hogy kibírta eddig a hidegben, meg ünnepli a többieket, a Times Square közössége szinte eggyé forr. Hiszen a világ leghíresebb szilveszteri partijáról beszélünk. Az amerikai himnusz rövid változatát lehet hallani.

Tényleg csak 15 másodpercnyi részletet belőle, aztán következik a New York, New York című hatalmas sláger. Azt énekli a tömeg, mindenki extázisban van már ilyenkor. A rendőrök ezt követően elrakják a kordonokat, az emberek pedig összeszedik a kívánságcetliket, elolvassák, egymás nyakába borulnak, öt perc tombolás után a Times Square-en helyre áll a rend. Azt követően mindenki szépen elindul hazafele a sokaságban sodródva.

 

A Világszám műsor alapján lejegyezte: É-L.