2016-04-23 21:11:00 mennyei
Ugye, úgy hangzik, mint egy amerikai film címe? Pedig ma már a vállalkozó kedvű turisták kedvenc programja a cápaetetés. De a főszabályt mindenképpen be kell tartani annak, aki cápalesen vesz részt: hányni és pisilni szigorúan tilos!
Ha hánysz és belepisilsz a tengerbe, akkor biztosan a cápák martaléka leszel - ezzel figyelmeztetik Hawaii-n a szájhős turistákat, akik cápalesre készülődnek. Azt persze még senki sem merte igazából kipróbálni, hogy ilyen cselekedet után valóban kell-e félni a tengeri ragadozóktól.
Bora Bora mellett a Világszám csapata is vállalkozott egy ilyen kalandra. Két kilencszemélyes csónakkal beszáguldottunk egy segély lagúnába. Ez után lehorgonyozták a csónakokat, majd kifeszítettek a két vízijármű között egy kötelet. Kiosztották mindenkinek a pipát és a szemüveget, majd odaúsztunk a kötélhez, megkapaszkodtunk és fejünket a vízbe dugtuk. A csónakokról közben nem véres húst szórtak, közvetlenül a kötél elé. Hamarosan megjelent az első cápa, majd a második. Pár perc múlva már több tucat cápa körözött előttünk, szerencsére nem körülöttünk. Noha három méteres távolságra voltunk a ragadozóktól, de így is dermesztő élmény volt. Bora Bora mellett van egy másik lagúna is, azt elkerítették a nyílt tengertől, és néhány óriásteknőst, cápát, ráját tartanak itt. Csak kicsi, másfél méteres a cápa, kísérőnk bíztatott, hogy nyugodtan hancúrozzunk vele, csak arra vigyázzunk, hogy ne rúgjunk bele. Mi azért megmaradtunk a békés szemlélődésnél.
A Galápagos-szigeteknél hasonló módon lehetett pörölycápákat nézegetni. Itt nem etették a halakat, valamilyen ismeretlen okból egyszerűen errefelé találkoznak a ragadozók, néha több százan is összegyűlnek. Állítólag háromféle cápa látogatja az itteni vizeket: a macskacápák, a tigriscápák és a pörölycápák. Szerencsére látogatásukat nem akkorra időzítették, amikorra én, így csak vendéglátóm elmondása alapján tudok beszámolni arról, hogy békésen szoktak úszkálni a pipás-szemüveges turisták körül, a mélyebb vizekben, ahová hajóval viszik a bátrakat.
A Maldív-szigeteken messze földön híres attrakció, amikor egy könnyűbúvár a szájával etet egy tigriscápát. Egy 30 centis halat a búvár a szájába vesz, majd jön a cápa, és óvatosan kiveszi a vérző állatot a búvár fogai közül. A Bahama-szigeteken szintén oxigénpalack szükséges a cápanézegetéshez, errefelé a szürke szirticápákat lehet megnézni. Hawaii, Oahu, North Shore: itt nagyok a hullámok, rácsból lehet cápát lesni, csak arra kell vigyázni, hogy ne hányjunk bele a vízbe. Mi azért behánytunk, de erről majd egy másik cikkben.
Port Lincolnban, Ausztráliában a legnagyobb látványosság a fehér cápa etetése. Mivel a nagy fehércápa a legvérszomjasabb emberevő, ezért a vállalkozó kedvű turistákat egy ketrecben engedik le harminc méter mélyre. A nagy fehér cápa néha nekimegy a ketrecnek, játékosan odabök egyet a vasrácsnak.
A Salamon-szigetek környékén rendszeres a cápaáldozat. Ez azt jelenti, hogy rituálisan megetetik a ragadozókat. Az itt élők ugyanis úgy tartják, hogy a cápák az emberek reinkarnációi. Ha valaki meghal, cápa formájában születik újjá. Emiatt nem is ölik meg a cápákat.
Kalifornia környékén a nagy kék cápákat lehet megtekinteni. Errefelé nagyon gyakori a cápatámadás, ugyanis a deszkájukon hasaló, a tenger belseje fel a karjukkal evező szörfösöket a cápák néha összekeverik az oroszlánfókákkal.
A Seychelle-szigetek és Mauritius között a turistákat cetcápa-nézegetésre invitálják. A cetcápa emberre ártalmatlan, planktonevő hal. Az Indiai-óceánban 15-20 méter hosszú példányokat figyelhetnek meg a vállalkozó kedvűek, a legnagyobb példány, amit itt láttak, 24 méteres volt.