A tippmixen a walesiekre tettem, éreztem ezt, mert a belgák ellen szerintem rossz volt a taktikánk. De nézzük sorjában.

1. Belgium nem tűnt nekem soha annyira egységesnek, mint az olaszok vagy a németek.

2. A magyar csapat fantasztikusat nyújtott a csoportmeccseken. Kint voltam szurkolni, végre nem gyáva nyulakként mentünk ki a pályára, nem adtuk el a könnyű labdákat, küzdöttünk végig.

3. A belgák ellen hiányzott két kulcsjátékos, emiatt szétesett a védelem jobboldala, közepén pedig eltűnt az ötlet, és gyakran pontatlanul passzoltunk, mint régen, sajna, könnyű szituációkban is.

4. Az az ág, amire kerültünk, a gyönge ág. Láttam játszani a németeket, az olaszokat, de még a spanyolokat is. Meggyőzőbbek voltak Belgiumnál.

5. Wales úgy tördelte a játékot, ahogy nekünk is kellett volna. Állandó, apró faltokkal, minden belga indulásnál azonnal keményen odalépni.

6. A második gól előtt kellett volna cserélnünk, korábban. Bödét is behoztam volna Szalai mellé, hadd harcoljon.

7. Az a gól nagyon fájt, amikor önmagát szöktette a belga, sajna elaludtunk nagyon.

8. A belgák nyilatkozatait meglehetősen nagyképűnek találtam. Messze voltak egy Eb-győzelemtől, Wales előtt is.

Mindezt csak azért írom le, hogy igazoljam: jogos volt a csoportmeccsekért a nagy ünneplés, tényleg rendkívül szerethető lett a csapat; épp ezért kell odafigyelni arra, hogy tanuljunk a hibákból is, meg a későbbi meccsekből, mert ha van hit, ha van egység, bárkit meg tudunk verni. Pont ezért népszerű a foci.