Így trükközött a FIFA a jegyekkel

Tizenkét éve járok focivébékre, mindig minden sorsoláson megpróbálok részt venni, de még soha nem is találkoztam olyan élő emberrel, aki így szerzett jegyeket. Pedig biztos van ilyen. És nagyon jól járt, mert a brazil vébén a hivatalos árak szerint forintban a legolcsóbb jegy (1 brazil real = 95 forint) a helyiek számára 6 ezer forint, ugyanez a külföldieknek 19 ezer forint volt. Vagyis legkevesebb ennyiért lehetett megnézni egy csoportmeccset vagy esetleg a nyolcaddöntő valamelyik mérkőzését. A helyieknek jelentősen olcsóbb volt, hogy ők is bejuthassanak a küzdelmekre. Legalább is hivatalosan ez volt a szándék.

A hivatalos sorsoláson azonban egy külföldi átlagos szurkolónak szinte lehetetlen jegyhez jutni. A neten a különböző jegybrókerek közül a legnépszerűbb 240 ezer forintért adta a legolcsóbb belépőket. Vagyis négyezer százalékkal drágábban a hivatalos árnál. Persze nem ők teszik mindezt zsebre, annál bonyolultabb a rendszer. Először is ott vannak azok a brazilok, akik kézen-közön jegyhez jutottak. Közülük sokan piacra dobták kincset érő szerzeményüket. Sokszor hét-nyolc közvetítőn át kerültek a jegyek a végfelhasználóhoz. Azután ott a rengeteg ingyenjegyes, szövetség-közeli emberek, akiket lényegében ezzel fizettek ki. Hiszen tapasztalatom szerint többségében azonnal elpasszolják az afrikai, dél-amerikai focialapítványok vezetői a jegyeket, senki nem is gondolhatja komolyan, hogy majd kifizetik a drága szállást meg a repülőjegyet maguknak. De akkora az igény, hogy ezek a jegyek is hamar százezreket érnek, a hatodik közvetítő után. Ezeket szolgálataikért cserébe kapták az egzotikus országok és alapítványok képviselői.

Sok helyen azt lehetett olvasni, hogy az útlevél száma vagy másolata is kell a jegyhez. A valóságban a beengedéskor eddig soha nem kellett semmi. Életszerűtlen is lenne százezer ember papírjait vizsgálgatni egy meccs előtt, nem is volt így soha.

Mivel hivatalosan tiltják az üzérkedést, a jegybiznisz legváltozatosabb formái szoktak kialakulni a helyszínen. Ami nem csoda, hiszen a hivatalos ár az igényekhez képest irreálisan alacsony, a nem hivatalos kínálati ár meg irreálisan magas. Mivel a kapzsi közvetítők, vagy az eladni képtelen ingyenjegyesek gyakran az utolsó pillanatig kivárnak, ezért látni sokszor félig üres stadionokat vébémeccseken. Közben kint tízezrek vennének jegyet, ha lehetne, mindegy mire, csak bejuthassanak!

Jegyárusításra utazási irodák is jogot kaphattak. Ők azonban eleve drágán kapták az úgynevezett match hospitality csomagokat, és ezekhez hozzátették a szállás és a repülőjegy árát. Ami nem lenne gond, mert amúgy is ki kell menni valahogy, de maga a jegy is drága. Igaz, egyes hospitality jegyekhez külön pavilon, elit kiszolgálás járt, azoknak remek, akik üzleti ajándéknak szánták, de akik csak szurkolni akartak, azoknak borsos. Ezeket a jegyeket áttételesen a részben a volt FIFA-vezér rokonának cége által tulajdonolt vállalkozás intézte, és juttatta el a pályázaton kiválasztott utazási irodákhoz. Tegyük hozzá, ezért komoly díjat fizetett a társaság, viszont cserébe kizárólagosságot kapott.

A döntőre a braziloknak a jegy 33 ezer forint volt, a külföldieknek a legolcsóbb hivatalos ár 96 ezer forint. A neten ugyanakkor legolcsóbban 1,5 millió forint volt egy jegy a döntőre, a magyar árusításra jogot nyerő OTP Travelnél utazással, színvonalas szállással együtt csomagban 5,5 millió forint volt kétágyas szobában, egyágyasban nem egész 7,7 millió forint, de tőlünk nyugatabbra utazási irodák 10 millió forintért adták ugyanezt. A csomagár meccsjegyei viszont jobb helyek, mint már említettem.

Vagyis a meccsre járó szurkolók egy része Brazíliában is akkor tudott elviselhető áron jegyhez jutni, ha a csókos alapítványoktól és az egzotikus országok képviselőitől belépőket felvásárló rutinos arab nepperek szereztek neki. Sokan azonban lebuktak, komoly botrányok kísérték az illegális jegyeldásokat.