Csicskalángos: „Rendszerint egész tenyérrel, kiszolgáltatottság vagy alárendeltség érzékeltetése céljából, az arcra mért, csattanó hangot adó ütés.” (Szlengblog)

A hip-hop nemcsak a zenét foglalja magába, hanem életstílust, életérzést, gondolkodásmódot. Nem véletlen, hogy az ismert rapperek egy-egy popénekessel való együttműködéssel törnek fel az undergroundból (pl.: Eminem - Dido). Így volt ez Fluorral is, SP-vel készített Partyarc c. dala volt az át/betörés a zenecsatornák világába.

Karácson Tamás, azaz Fluor, 16 éves korában indult el a rapszakma csigalépcsőjén. Fluor 2004-es, Mikrofon Mánia-nyertes száma, az "Egy pillanat", majdnem 600 szóból állt, míg az utóbbi hetekben befutott slágere (Mizu) a harmadát teszi ennek ki. Sőt, nemcsak számai, de a művészneve is jócskán lerövidült (Fluor Filigran).

Hogy ennek mi az oka? A kezdetben igazi kőrepper srác ma már a médiát szolgálja, nem önmagát, de ezt nem is titkolja. Van szponzora, menedzsere, átlagosan heti 10 fellépése, a magyar celebtinikkel jár bulizni, de megélni még így sem tud szenvedélyéből. Ahhoz pedig, hogy képben maradjon, ez kell: rövid név, feltűnő külső, fülbemászó dallamok, egyszerű szövegek. Csicskalángos c. számában épp magának állít szobrot, illetve görbe tükröt. Korai számai csöppet sem mérséklik az eufemizmustól mentes gondolatokat. Mizu-ja viszont jól konvertálható egyéb műfajokba (opera, rock, indie), amivel még nagyobb publikumot érhet el, még jobban szolgálva őket, így magát is. Azt kell csinálnia, amit a közönség elvár tőle. Közönség pedig akkor van, ha van közvetítő közeg. Most még van.

forrás alfainfo/herczegzs