Santorinit repülőgéppel vagy vízi úton lehet megközelíteni. A Világszám az stábja utóbbit választotta. Kréta fővárosából, Heraklionból reggel 6-kor indult a hajó, és késő délelőtt érkezett ide. Bár a vízi járművön volt medence, vizet nem töltöttek bele, úgyhogy kicsit unalmas volt az utazás.

A kikötőből háromféleképpen lehet feljutni a félbevágott sziget tetejére, ahol boltok, üzletek, fogadók, lakóházak sorakoznak. Választhatjuk az autóbuszt, ez biztos, de túl egyszerű. Akik a kényelemre és a látványra szavaznak, szálljanak be a felvonóba, és az néhány perc alatt a csúcsra juttatja az utazókat. De jóval izgalmasabb szamárháton felkapaszkodni a lépcsők ezrein.  Kicsit koszosak letteünk és kicsit büdösek is, de a kettéhasadt sziget tetejéről lenézve a látvány mindenért kárpótolt.

Santorini voltaképpen három szigetből áll. A legnagyobb Thira, egy picit kisebb Thirasia, és még kisebb Aspronisi. Amikor kikötött a hajónk az öbölben, azonnal lehetett látni, hogy egy hajdani vulkán maradványairól van szó. A tűzhányó kitörésekor szétszakadt a korábbi sziget, szinte félbevágta a hegyet.

Több mint háromezerötszáz évvel ezelőtt történt mindez, a katasztrófát megelőzően Santorini volt a híres Atlantisz, az elsüllyedt hetedik kontinens, amelyről oly sokat írtak a legendás görög történetírók – állítják az itt élők szent meggyőződéssel. Az kétségtelen, hogy az Égei-tengerben megbúvó, Krétához közel fekvő sziget nagy része eltűnt a habok között.

Egyes kutatók szerint a Santorinit félbevágó tűzhányó működése indította el azt a szökőárat, amelyik azután végigsöpört Krétán is, és elpusztította a híres minoszi kultúrát az i.e. 14 század környékén. Hogy mi az igazság, nem tudni, az viszont bizonyos: Atlantisz legendája jól jön a görög vendéglátóknak, éttermek, fogadók, hotelek neve utal a hetedik kontinensre.