Annak esélye, hogy a geográfusok a XXI. században egy fehér foltnak számító szárazföldet fedezzenek fel az óceánban, gyakorlatilag a nullával egyenlő – ismerte el Alekszandr Matvejev, a Mi-26-os helikopter kapitánya. A kutatók éppen ezért azt hitték először, hogy egy délibáb játszik velük, de a biztonság kedvéért rögzítették a hely GPS-koordinátáit. Amikor másnap, jobb látási körülmények közepette visszatértek a helyszínre, megbizonyosodtak, hogy a pár száz négyzetméteres sziget valóban létezik

Csodáról azonban mégsem helyénvaló beszélni, mert a Laptyev-tengeren lévő Novoszibirszkij-szigetcsoport tagjai meglehetősen változékonyak. A Léna folyó torkolatával szemközt mintegy fél évszázada legalább fél tucat főleg hordalékból álló apróbb szigetet radíroztak le a térképről a sodródó jégtáblák, hogy aztán pár száz kilométerrel arrébb újakat hozzanak létre.

A most felfedezett Jaja sziget is egy ilyen újszülött lehet. Korát 50 évre becsülik. Furcsa nevét annak köszönheti, hogy a felfedezésében közreműködő orosz földrajztudósok parázs vitába bocsátkoztak arról, hogy melyikük látta meg először az aprócska földdarabot. Egymás szavába vágva ismételgették, hogy „Ja! Ja! Ja! (Én! Én! Én!)”. Így lett a neve Jaja, melyet azonban még az Orosz Földrajzi Társaságnak is jóvá kell hagynia, hogy ebben a formában kerülhessék a térképekre.

Palkó István