Az irigység, mint meghatározható bibliai motívum, megjelenik mindennapjainkban, például amikor végigsétálunk az utcán, és egy gyönyörűre formázott női comb felkelti figyelmünket. Férfiszemmel sóvárgunk, női szemmel irigykedünk.

A következőkben egy hozzá közel álló embert ismerhetünk meg, aki a torkosságnak esett áldozatául.

Az irigység lélektani fázisokra bontható, ezek pedig a következők: felismerjük valaminek a létét, vagy hiányát. Ilyenkor kerít hatalmába az üresség érzése, amely az egész gyomrunkat áthatja, hányingerünk van, és a szívünkbe kést szurkálnak, elménket leírhatatlan késztetés irányítja, sírni akarunk, de egy könnycsepp sem gördül le arcunkon.

A második szakasz, amikor eufórikus állapotban vagyunk, mert a valaminek, valakinek a hiánya pótolhatatlanná válik számunkra, ez pedig az önzésre vezethető vissza. Az önzés, és a magánytól való félelem a legmagasztosabb táptalaja az irigységnek.

A harmadik stáció, amikor mindent és mindenkit megvetünk és átkozunk azért, mert képmutatásunk áldozatául váltunk, és itt jön képbe a valódi oka az irigységnek, amely abból eredeztethető, hogy gyávák vagyunk kimutatni érzéseinket mások felé. Külsőnk magabiztos, határozott képet mutat, ám a lelkünk törékeny, és érzékeny a kedves és szép szavak kimondására, inkább hallgat, és felemésztődik a magányban, mert a másik embertől is ezt kapja, ezt érdemli.

Kornél apja is ebben a szituációban van, akinek a nevét sosem tudjuk meg, róla szólt az első rész, milyen érzések keringtek benne, miután 23 évnyi házasság után elvált. A következőkben egy hozzá közel álló embert ismerhetünk meg, aki a torkosság bűnének esett áldozatául.