A Budapesti Honvéd SE - PTE-PEAC PVSK meccsre mentünk ki, mivel hogy a Világszám csapatának vendégtagja, barátunk, Pöttendi Gábor a Pécs jeles csapatát erősíti. Egyelőre csak lélekben, mert sajna legutóbb eltört a keze, miután ráesett egy izgalmas meccsen.

A Pécsnek amúgy remek csapata lett erre a szezonra, reméljük, Gábor is hamarosan meggyógyul, ott a helye. De nézzük most a meccs utolsó egy percét, ami miatt ez a cikk született.

A harmadik és negyedik negyedben végig a Honvéd vezetett. A Pécs csak kapaszkodott. Kőkemény munkával végül kevesebb mint egy perccel a vége előtt feljöttek egy pontra. A Honvéd játékosa elvesztette a labdát (határeset volt, de a másik palánknál sem fújták be faltnak az ilyet). 15 másodperccel a vége előtt a 4-es Halász Ákos hozta fel a labdát. Húzta az időt, kevert, kavart, varázsolt, majd egy másodperccel a dudaszó előtt passzolt, és a csapattársa bedobta a ziccert. Ezzel 71-70 lett a Pécsnek. Már örült az egész csapat. Megérdemelték (volna) a győzelmet, hisz 15 pontos hátrányból jöttek fel, és az utolsó másodpercben fordítottak - mondta ezt Laci, a haverom, aki egyébként Honvéd-drukker.

Az időkérés már feleslegesnek tűnt a Honvéd részéről. De nem. Így a Pécs térfeléről dobhatták szinte kosárra az oldalvonal mellől (ez volt az egyetlen, 0,001%-os esélyük), és a centerük ezredmásodperc alatt bezsákolta. 72-71. Egy másodperc alatt két fordulat. Bár nem töltöm az életemet a kosárpalánkok alatt, láttam már fordítást már a dudaszó alatt eldobott labdával is, de egy másodpercen belül dupla fordítást még sohasem. Persze lehet, hogy keveset járok meccsre. De gratulálok mindkét csapatnak.