Üvöltő karácsonyi dalok, műfenyő, óriási, csillogó, gömbök, ízléstelenül giccses, villogó díszek a mennyezeten. Monumentalizmus, akciók, mikulássapkában rohangáló eladók, halomnyi szatyorral felpakolt rohanó emberiség. A "megveszem" ünnepe. Ennyi lenne a karácsony? Semmi több? Semmi mélyebb? Ennyi? Csak a külsőség, csak a máz marad nekünk?

November 19. Belépek egy bevásárlóközpontba s ez a látvány fogad. Olyan karácsonyi hangulatom van ma ? hallom egy tizenéves divatos ruhába öltözött csajszi elnyúló, játékos, hangját a folyosón sétálva.

Tényleg? Neked ez a karácsony? Egy bevásárlóközpont műbőr foteljében ülni, mekis sült krumplit enni egy haverrel, az óriás fa alatt, tizenötféle - persze a legdrágább üzletekből való - reklámszatyorral a kezedben?

Mi lenne veled, ha ez egy pillanat alatt mind vége szakadna? Mondjuk egy áramszünet miatt. Minden sötét, nincsenek villogó akció feliratok, vége az üvöltő zenének, mintha elvágták volna. Pánik. Mikulássapkáikkal mit sem törődve zárnák be a boltjaikat az eladók, a tömeg egymást összenyomva rohanna az ajtók felé. Félelem. Ilyenkor mit ér a pénz?

A mai ember számára ismeretlen fogalmak a csend és a sötétség. Pánikot, félelmet kelt. Pedig most Adventben ennek az ünnepe van. A csend és sötétség ünnepe.

Ilyenkor időt szakíthatnánk magunkra, egymásra. S nem kellene hagynunk, hogy ez az állét, az ünnepet is kizsákmányoló, magamutogató világ elhomályosítsa, s végül kitörölje a tudatunkból, hogy emberek vagyunk.

S e sötétség után ? ha vége az áramszünetnek - milyen öröm lesz a világosság, amelyet csak akkor veszünk észre, ha kicsit sötétben is voltunk.

Hiszen felesleges a reflektorok fényében gyertyát gyújtani. Nem?

(Draxler Panni)