A valaha 3500 négyzetkilométeres Pojang-tó helyén ma sivár, kiszáradt síkság terül el, egy kisebb dombbal a közepén, amely régebben a rajta álló pagoda szigete volt. Az uszályok és a hajók a Jangce-folyón állnak egy, az eredeti tóhoz képest szánalmasnak tűnő, 200 négyzetkilométeres holtág mocsaras kikötőjében.

A kormány a Három Szoros duzzasztógátat, de főleg az esőhiányt okolja, a helyi halászok kénytelenek más munkát keresni, a teherhajó-forgalom megszűnt - írja a Guardian alapján az Index.

Az Új Kína hírügynökség szerint a térséget az utóbbi 60 év legdurvább szárazsága sújtja, aminek oka az, hogy nem esett eső a Pojang és az azt tápláló folyók környékén. Bár a gyatra időjárás valóban felelős részben a történtekért, ám a Jangce-folyón ötszáz kilométerrel arrébb található Három Szoros víztározó sokkal nagyobb szerepet játszhatott a tó eltűnésében. Az okokat és a hatásokat még mindig nem ismerték el hivatalosan, bár a kormány annyit felvállalt, hogy a világ legnagyobb duzzasztógátja olyan problémák láncolatát indította el, amelyekre sürgősen megoldást kell találni.