Az Eurostat most közzétett jelentése szerint 130 milliárd euró az alkoholra költött európai végösszeg - és ebbe nincs benne a szállodákban, éttermekben vagy épp repülőgépeken elfogyasztott ital. Ez picit több annál, mint amennyit gyógyszerre költenek az Európai Unió polgárai.

Természetesen a jelentés készítői gyorsan közlik, hogy a statisztika csak felületes képet ad a helyzetről. Az alkohol ugyanis nemzeti hatáskörbe tartozik. Ennek következtében az ital ára radikálisan különbözhet egyik országban a másikétól. A legdrágább az alkohol Írországban, Nagy-Britanniában és a skandináv államokban. A legolcsóbb Bulgáriában, Magyarországon és az egykori szocialista országokban. Mindez persze csak a legális szeszkereskedelemre vonatkozik. A szeszcsempészet azonban ősi foglalkozás szinte minden tagállamban. Az alkoholturizmus sem épp vadonatúj jelenség. A vodkaturiszt járatok már a szovjet időkben is szállították a berúgni vágyó skandináv polgárokat a Baltikumba. Abban tehát, hogy Észtország, Lettország és Litvánia triója vezeti az uniós alkoholfogyasztási listát, nincs semmi meglepő: nagyon sok külföldi polgár is itt rúg be, mert olcsóbb, mint otthon. Ráadásul a lista nem abszolút érték alapján készült, hanem a jövedelmekhez viszonyítva. Európa keleti felén olyan kicsik a jövedelmek, hogy abból sokat kell költeni, ha valaki jó minőségű italokból kíván berúgni.

Miért isznak annyit az emberek az Európai Unióban? Ezt a kérdést az Eurostat jelentése nem fejtegeti, hiszen ez nem is statisztikai probléma. Annyit azért a jelentés készítői szerényen megjegyeznek: az EU polgárai lényegesen többet költenek alkoholra, mint oktatásra.