Akárhányszor hívom, sosem ér rá. Nincs ideje, mert ott a kölyök. Na, pont ezért nem lesz gyerekem – hallom a hátam mögött egy húszas évei végén járó lány szájából. Egy kávézóban ülök, a kanál megáll a kezemben. Akarva-akaratlan tovább hallgatózom. Megtudom, hogy főiskolás, közgázt tanul egy menő magyar egyetemen, amit majd egy jól fizető állás követ és mint mondja, kiválóan meg lesz – gyerek nélkül. Egy pillanatra hátrafordulok. Barátnője elmélyülten kavargatja a kávéját, bólogat, és csak néha hümmög egyet. Vajon ő is így gondolja? Tényleg igaz lenne, hogy a mai lányok soha nem akarnak anyává válni?

Évről évre kevesebb gyermek születik, ami demográfiai zuhanáshoz vezetett, és most mindenki a körmét rágja, hogy el fogunk fogyni. Mi lehet az oka? Ha tovább is látunk, mint az orrunk hegye, nem csupán magyar viszonylatban jelent problémát a gyermekvállalási kedv csökkenése. Globálisan megváltozott a nők társadalmi helyzete, akik ma már nem érik be háztartásbeliként, diplomát, állást és pénzt akarnak. Igen, pénzt is. Aminek a jelen gazdasági helyzet – se itthon, se máshol - szintén nem kedvez.

Dia Szegeden tanul, és a legnagyobb álma, hogy gyógynövényekkel segíthessen embertársain. A kávézóban beszélgetünk, nem messze a két lány asztalától. Ha összejön, nekem soha nem a karrierem lesz az első – így vélekedik a húsz éves lány. Vallja, hogy családi értékek mindig is előrébb valók voltak számára, ő ezt hozta otthonról. „Talán korai még gyerekvállaláson gondolkozni. Néha úgy érzem, ebbe a világba nem is lenne érdemes…”

Divathullám ez, vagy annál több? Egy egyetemista lány nyilvánvalóan nem a közeljövőben tervezi a családalapítást, mégis akadnak olyanok, akik határozottan kijelentik, soha nem akarnak gyereket. Miért?

Nóra még szintén tanul, mégis határozott elképzelései vannak jövőjéről. „Talán a rossz gyermekkori emlékekkel, vagy akár a társadalom nyomásával magyaráznám, miért nem akarok babát vállalni. Egyszer leültetett a nagyapám, és elkezdte sorolni, mi mindent kell még letennem az asztalra. Meg kell születnünk, tanulnunk kell, diploma kell, férj kell, gyerek kell… Sajnálom, ez nem az én életem, hanem valaki másé.”

Sok korabeli lány vélekedik hasonlóan. Arra a kérdésre, mi lenne az, ami fordítani tudna gondolkodásmódján, így felelt: „Ezen még nem is gondolkoztam. Talán a megfelelő partner, a biztonság érzése, vagy ha végre felelősséget tudnék vállalni másokért… Tudod, anno egy hónapig vigyáztam a tesóm gyerekeire, és tudom, hogy nem piskóta dolog. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy még túl önző vagyok egy gyerekhez. Persze soha nem mondom, hogy soha.”