A Refugee Air nonprofit kezdeményezés célja, hogy még az első stockholmi hó előtt Svédországban legyenek az első repülővel érkező menekültek. Magán és vállalati adományokból finanszíroznának charter járatokat, illetve légitársaságokkal működnének együtt. Törökországból hoznának szíreket Svédországba – a skandináv ország korábban jelezte, hogy gyakorlatilag minden szír megkapja a menekültstátuszt a jelenlegi helyzetben. Most azért nem jönnek repülővel a menedékkérők, mert egy – az illegális bevándorlást korlátozó – uniós jogszabály szerint a légitársaságok, ha valaki érvényes utazási dokumentumok (ez esetben Schengeni vízum) nélkül szállna fel a repülőre, annak a hazatoloncolását a légitársaságnak kell fizetnie. A légitársaságok pedig nem akarnának fizetni. Természetesen – az Európai Unióról van szó – mindez nem vonatkozik a menekültekre, akik az 1953-as Genfi Egyezmény hatálya alá esnek. A légitársaságok viszont úgy érzik – és ebben igazuk is van – hogy ők nem bevándorlási hatóság, tehát alkalmazottaik nem ítélhetik meg ki a menekült, és ki a gazdasági bevándorló, akit haza fognak toloncolni – ez esetben az ő kontójukra.

Amennyiben azonban egy légitársaság vállalja ezt a kockázatot, az ötletnek jogi akadálya nincs – válaszolta Salamon András jogász. A szakember azt sem tartja kizártnak, hogy egy légitársaság megegyezzen a menekültek utaztatását finanszírozókkal. Viszont nem mindegy, milyen szerződést kötnek a felek.

A Montreali Egyezmény ugyanis pontosan leírja, milyen kártérítést köteles fizetni a légitársaság, ha például lezuhan a repülő, vagy útközben megsérül az utas, vagy elkeveredik a poggyász. Hogy az ilyen problémák ne okozzanak extra költséget, megfelelő finanszírozási szerződésre van szükség.

Technikailag is meg kell szervezni a menekültek utaztatását – figyelmeztetett Salamon András. Sok múlna a reptereken működő bevándorlási hatóságok felkészültségén. Komoly apparátusra volna szükség, hogy egy repülőnyi menedékkérőt egyszerre tudjanak fogadni, regisztrálni, stb.

Hardy Mihály, a Budapest Airport kommunikációs igazgatója Hipotetikusnak nevezte a Refugee Air kezdeményezését, amelynek megvalósításában a reptereknek tulajdonképpen nincs szerepük.

Csak a hatóságokkal együttműködve kivitelezhető az ötlet. Velük viszont rengeteg biztonsági kérdésben kellene egyeztetni. Például a háborús övezetekből érkezők közül kiket engednek fel a repülőre, hogyan ellenőrzik a poggyászaikat, stb. Ezek tisztázása után elvi akadálya nem lenne, hogy egy repülőtéren menekülteket utaztassanak át.

A gondok – ezt már biztonságpolitikai szakértők jelezték – sokkal inkább a másik végponton lennének. Bár a Refugee Air – természetesen – ingyenes szolgáltatást tervez, a kiválasztás meglehetősen nehéz lesz. Nem tudni, hogy a jelenleg Törökországban tartózkodó szírek közül hányan jelentkeznének egy ingyenes svédországi útra, de minden bizonnyal többen, mint ahányan a fárasztó és kockázatos, és persze közel sem ingyenes szárazföldi utat választják. Így vagy elképesztő tumultuózus jelenetekre kellene számítani a felszállás előtt, vagy a korrupció szinte határtalan elburjánzására a kiválasztásnál.

A témával kapcsolatban a Globoport újságírói azt is megkérdezték Salamon Andrástól, mennyire lehetséges légi úton az embercsempészet. Hamis papírokkal persze igen. Ha viszont ilyen nincs, akkor a szokásos utasszállítókkal szinte lehetetlenség. Túl sok embert kellene ehhez korrumpálni.

Kisgépekkel már más a helyzet. Ha elég alacsonyan repül és a radarok nem érzékelik és megfelelően elhagyatott területen landol, lehetőleg éjszaka, akkor 1-2 ember szállítható. Ez azonban túl drága, ezért nem is jellemző.