A két ünnep közti időszak arra is jó, hogy az ember összecsomagoljon és elinduljon az osztrák hegyekbe. Ezúttal Tauplitz volt az úticél, ahol 5 napot töltünk el. Abba a  kis hegyi faluba jöttünk el, amely arról is nevezetes, hogy már a II. világháború előtt is rendelkezett sílifttel. Apropó sílift. Az alapötletet a banánszállító futószalagok adták ehhez Amerikában. A kampókat karokra kellett kicserélni és máris tömegsporttá lehetett tenni a síelést.

Tauplitzon 44 km pálya található, de környező további 3 síterepre érvényes z itt vásárolt síbérlet.

Tauplitz tényleg a legrégebbi síterepek egyike Ausztriában. 1911-ben már itt rendezték az Osztrák Síbajnokságokat, 1927-ben indult először a „Zur silbernen Schneerose” lesiklás a Lawinenstein csúcsáról. 1935-ben az ifjú tauplitz-i síoktató Viktor Hierzegger által kifejlesztett és létrehozott húzólift első lépés volt a modern síelés felé. 1954-ben építették az akkoriban a világ leghosszabb felvonójának számító 4 km hosszú ülőliftet.

Tauplitzba két útvonalon is eljuthatunk. Mi nem a linzi útirányt, hanem a Semmeringen keresztül vezetőt választottuk. Ez legalább 40 perccel és vagy 80 kilométerrel rövidebb Budapestről. Tankolni az autópályán drága, de ha induláskor egy olcsóbb kútnál teletöltjük a tankot, akkor Tauplitztól 25 km-re lévő Liezen városkában a magyaroszáginál olcsóbban mért üzemanyagot vehetünk.

Idén szerencsénkre van hó bőven. Ez már megérkezéskor is látszott. A házak és a hegyek hósipkásak, egészen a völgyig (ami 800 méter magasan van) el tudunk síelni. Holnap mindent kipróbálunk!