Egyetlen szélsőséges időjárási esemény is dominóhatást indíthat el
Vilagszam
Az éghajlatváltozás hatásai nem állnak meg egy-egy ágazat határán: egy szélsőséges időjárási esemény az energiaellátástól a vízellátáson át az egészségügyig több létfontosságú rendszer működését is veszélybe sodorhatja. Az Európai Bizottság új keretrendszerrel kívánja ellenállóbbá tenni a kontinenst, amely már most is évente több tízmilliárd eurós éghajlati károkat szenved el. Schaffhauser Tibor, a Green Policy Center társalapítója és senior klímapolitikai tanácsadója bemutatja, miért kell az alkalmazkodás mellett a rendszerek ellenálló képességét is erősíteni, és milyen feladatokat jelent ez Magyarország számára a vízgazdálkodástól a kritikus infrastruktúrák védelméig.
Szerző: Schaffhauser Tibor, a Green Policy Center társalapítója és senior klímapolitikai tanácsadója
Az éghajlatváltozás egyre súlyosabb gazdasági és társadalmi károkat okoz Európában. Az elmúlt évek, különösen a 2026-os nyár hőhullámai, aszályai és erdőtüzei mellett a pusztító árvizek és a folyók vízszintjének szélsőséges ingadozásai is rámutattak a kontinens növekvő éghajlati kitettségére. Az Európai Bizottság becslése szerint 2022 és 2025 között az éghajlati károkból eredő gazdasági veszteségek megközelítették a 200 milliárd eurót, ami évente átlagosan mintegy 50 milliárd eurót jelent, ez az összeg pedig a jövőben még exponenciálisan nőhet is, ha nem történik rendszerszintű beavatkozás. Ezek a negatív hatások viszont már most is közvetlenül érintik a lakosságot, a vállalkozásokat és az infrastruktúrát, miközben az egyes ágazatokban jelentkező működési zavarok más rendszerekre is tovagyűrűzhetnek, és így más ellátásbiztonsági kockázatokat okozhatnak.
Forrás: Green Policy Center – Klímareziliencia Magyarországon 2026 nyarának tükrében
A klímaváltozással szembeni ellenálló képesség több, mint az alkalmazkodás
A fokozódó éghajlati hatásokhoz azonban nem elég egyszerűen alkalmazkodni: magát az ellenálló képességünket, vagyis rezilienciánkat kell növelni. Fontos tisztázni, hogy az alkalmazkodás és a reziliencia, bár egymáshoz kapcsolódó fogalmak, mégsem azonosak. Ahogy a Green Policy Center legújabb, rezilienciával foglalkozó tematikus anyagában is kifejtjük, az alkalmazkodás elsősorban arra irányul, hogy egy adott rendszer mérsékelje a már napjainkban is tapasztalható klímaváltozásból eredő károkat, és kezelje a megváltozott körülményeket. A reziliencia ennél tágabb képesség: azt jelenti, hogy egy társadalmi, gazdasági vagy természeti rendszer egy sokkhatás bekövetkezésekor is képes fenntartani alapvető működését, majd helyreállni, tanulni az eseményből és szükség esetén átalakítani saját működését. Erre azért van szükség, mert a klímaváltozás hatásai nem elszigetelten jelentkeznek. Egy áramszünet például a vízellátást, a távközlést és az egészségügyi ellátást is veszélyeztetheti, míg a vízhiány a mezőgazdasági termelésen keresztül az élelmiszer-ellátásra, az árakra, a munkahelyekre és a befektetésekre is hatással lehet. A reziliencia erősítése ezért nem merülhet ki az egyes ágazatok különálló alkalmazkodási intézkedéseiben: a rendszerek közötti függőségeket és a lehetséges láncreakciókat is figyelembe kell venni a döntéshozatalban.
Forrás: Green Policy Center – Klímareziliencia Magyarországon 2026 nyarának tükrében
Az EU a 3 fokos felmelegedés kockázatát is beépítené a tagállamok tervezésébe
Az Európai Bizottság ezekre a kihívásokra reagálva mutatta be október végén az EU új éghajlati reziliencia-keretrendszerét, amelynek célja, hogy a kontinens felkészültebben tudja előre jelezni, megelőzni és kezelni az éghajlati kihívásokat és kockázatokat. A keretrendszer egyik fontos újdonsága a közös európai klímaváltozási forgatókönyvek alkalmazása. A javasolt éghajlati rezilienciáról szóló jogszabály (Climate Resilience Law) az Európai Klímatudományos Tanácsadó Testület ajánlásával összhangban a Párizsi Megállapodásban kitűzött céloknál magasabb, 2030-ra 1,5 °C-os, 2050-re 2 °C-os, 2100-ra pedig 3 °C-os globális felmelegedéssel számol az iparosodás előtti szinthez képest. Itt fontos megjegyezni, hogy a javasolt pálya nem azt jelenti, hogy ne lenne szükség a kibocsátások gyors csökkentésére vagy hogy lemondanánk a Párizsi Megállapodás szerinti cél megvalósításáról. Ez a pálya inkább közös viszonyítási alapot teremtene a tagállamok, a befektetők és az ipar számára az éghajlati kockázatok értékeléséhez, és segítené, hogy a hosszú távú beruházási és szakpolitikai döntések során ne a múltbeli éghajlati viszonyokból induljanak ki, hanem a jövőben reális eséllyel előforduló legnagyobb éves kilengésekkel szemben is ellenállóvá váljanak.
A teljes cikket ide kattintva olvashatja el: masfelfok.hu