A mai Árpád-híd helyén már a római korban is állt egy híd, amelynek maradványai a XIX. század végén, a Duna medrének kotrásakor kerültek elő. Valószínűleg a IV. század végéig használták. Később többször tervezték új építését, de csak a II. világháború előtt rugaszkodtak neki. A talajmunkálatok 1937-ben indultak meg, az építkezés 1939-ben kezdődött. Az épülő hidat 1940 februárjában hivatalosan Árpád fejedelemről nevezték el. Az építkezés 1943-ban a háború miatt megszakadt és csak 1948-ban folytatódott. A híd szélességét az eredeti elképzelésekhez képest csökkentették 13 méterre. 1950. november 7-én adták át a forgalomnak, Sztálin híd néven. 1956 óta viseli ismét eredeti nevét.

Az építkezés közben megtalálták az aquincumi római légiós tábor fürdőjének maradványait. A Therma Maiores rekonstruált formában ma az aluljáróban csodálható meg. A mintegy hatezer fős helyőrségét még segédcsapatok is kiegészítették. A hatalmas alapterületű, bástyákkal és kettős vizesárokkal körülvett tábor központjában állt a parancsnokság épülete a táborszentéllyel.

Ide érkezett meg a mai rómaifürdői strand területén fakadó források vize. A Pók utcai lakótelepen több utcanév is utal erre. Pl. Vízirogona utca. A Szentendrei úton látható a kétszer három autósáv között a hajdani vízvezeték.

A tábor, amúgy csatornázással és utcahálózattal ellátott területén helyezkedtek el a kaszárnyák, gyűléstermek, tiszti házak, raktárak, fegyverraktárak, műhelyek, a katonai fürdő, tornacsarnok és a kórház.