Bár csak képzelt szörnyek kergették Angelikát egy éjszakai kiránduláson, de azóta sem megy sötétben az erdőbe. Végül is ez teljesen érthető, bár aki ilyen csinos, mindjárt elmúlik a sötétség, amerre jár. Modellként ekkora kisugárzással bármit el lehet érni, de neki más tervei vannak. „A modellkedést egy remek ugródeszkának tartom ahhoz, hogy elérjem a valódi célomat, azt, hogy színésznő legyek. Gyerekkorom óta ezt szeretném csinálni. Persze voltak olyan időszakok, amikor teljesen elkanyarodtam ettől a vonaltól, sőt, egészen megutáltam az egész színészesdit. Most már tudom, hogy miért történt ez velem, még nem álltam készen erre a világra. Nem volt elég önbizalmam, nem volt még elég erős a személyiségem, nem bírtam a kritikát, nem tudtam kiállni magamért. Most érzem úgy, hogy "itt vagyok, készen állok, mert felnőttem a feladathoz!". Most már tudom, hogy vannak lehetőségeim és azt is tudom, hogy élni fogok velük és sikerülni fog!”

Kapcsolataiban és az életben is rájött mennyire fontos a lazaság. „Nem veszem félvállról a másikat, csak nem bosszankodom akármin. Nem idegeskedek, nem féltékenykedek, csupán arra koncentrálok, hogy mindketten jól érezzük magunkat, úgy is ez a legfontosabb!”

„Jól tudok sminkelni, rengeteget tudok aludni, hajlékony vagyok, szeretek főzni, imádom a japán kultúrát és nyelvet, de nem tudok ugráló kötelezni, bénán görkorizok, félek a sötétben, hisztizek, ha nem hagynak aludni, tériszonyom van.

Hát nem imádni való?