A helyettes államtitkár kiemelte: az Európai Unió a kötelező kvóta kérdésével volt elfoglalva, míg Magyarország már csaknem fél éve az unió külső határainak védelmét szorgalmazta.

Amikor Magyarország saját határait biztosította, akkor hibáztatták, ma azonban mindenki az unió külső határait akarja védeni - mondta Prőhle.

Felvetésre reagálva arról is beszélt, hogy az 1956-os magyar menekültek helyzetét nem lehet összehasonlítani a jelenlegi állapotokkal.

A magyarok azért menekültek akkor Ausztriába, mert az első biztonságos országot keresték - mondta Prőhle, és hozzátette: a Szíriából érkezők számára azonban az első biztonságos ország Görögország.

Úgy vélte: a Szíriával szomszédos országok anyagi támogatásáról szóló magyarországi javaslat sokkal szolidárisabb és nagylelkűbb megoldás, mint az unió által "mantraként" ismételgetett elosztásikvóta-javaslat.

Ulrike Lunacek, az Európai Parlament alelnöke, osztrák zöldpárti EP-képviselő felvetette, Magyarország és az egykori szocialista országok EU-tagként miért fogadják el a saját gazdaságukat élénkítő uniós támogatásokat, ha szolidáris cselekedetekben nem akarnak részt venni. Lunacek szerint a német kancellár azokat az európai értékeket képviseli, amelyek más európai politikus megnyilatkozásaiból hiányoznak. Úgy vélte, hogy a jelenlegi helyzet az európai szolidaritás krízise, hiszen Magyarország, Lengyelország, Szlovákia vagy éppen Nagy-Britannia is úgy tett, mintha a befogadás kultúrája egyszerűen nem létezne.

Ewald Stadler, a Rekos keresztény-konzervatív párt elnöke, egykori uniós képviselő úgy vélekedett, hogy a Merkel kancellár által is képviselt "befogadás német kultúrája" (deutsche Willkommenskultur) a német politikára jellemző romantika. Meglátása szerint az Európába érkező emberek többsége a genfi konvenció értelmében nem menekült, hanem olyan bevándorló, aki csupán gazdaságilag akar jobban járni.