A nézeteltéréseket, véleménykülönbségeket felülírja a gazdasági érdek. Több zsidó kereskedő „free Palesztina”-matricás inget árult, az arab kereskedőknél pedig kapható hétágú gyertyatartó. Az állandó ellenőrzések azért még arra utalnak, hogy korántsem mindig ilyen derűs a kép. A plázák, az éttermek bejáratánál is átvizsgálják a csomagokat. Azt tapasztaltam, hogy ezt mindig kedvesen, mosolyogva teszik, egyedül a repülőtéren volt fárasztó, amikor hosszasan kellett válaszolni a titkosszolgálat munkatársának kérdéseire, kétszer is átvilágították a poggyászt, majd még egy külön kísérőt is kaptunk – szerencsére ez utóbbi őrünk már egy csinos, fiatal hölgy volt.

Világszám az Inforádióban pénteken 18:35-kor

Az autonóm palesztin területeknél különösen alapos az ellenőrzés. Gumilukasztó vasak, szögesdrót, minden van itt. Magyar útlevéllel viszonylag könnyen átengedtek minket Betlehembe, a palesztin rendőr, úgy tűnt, még örül is nekünk. Ötven méterrel az ellenőrzési pont után megrohantak minket a taxisok. Noha bérelt autóval közlekedtünk, attól még felajánlották szolgáltatásaikat, az idegenvezetéstől a szőnyegvásárlásig. Végül megszabadultunk, és megcsodálhattuk Jézus születésének helyét. A hegyről lefelé megtudtuk, miért dudál ránk mindenki vadul. A többi kocsinak ugyanis zöld-fehér palesztin rendszáma volt, a miénknek pedig sárga. A nemzeti öntudat az ellenőrzési pont másik oldalán is fontos. Nagyon sok izraeli autón lobog a kék-fehér zászló. Az utak pompásak, errefelé illeszkedik az aszfalt, Tel-Aviv és Jeruzsálem között hibátlan autópályán közlekedtünk.

Autót bérelni kicsit körülményes volt. A szálloda portása először megígérte, hogy ő majd mindent elintéz, aztán persze nem csinált semmit. Végül egyszerűen elkezdtünk sétálni a tengerparttal párhuzamos úton Tel-Avivban, és az első kisebb kölcsönzőben már akadt is egy remek jármű. Az egyik nap este mindjárt el is szállították a kocsit a szálloda elől. Mind kiderült, héberül ki volt írva, hogy azt a helyet a taxiknak tartják fenn, de amúgy is elvitték volna a kocsit, biztonsági okokból. A dolog egyre megy, így is, úgy is fizetnünk kellett, meg persze eltaxizni a járműtelepre.

A taxikban tapasztaltuk, hogy mégis igaz a mondás: Izraelben minden tizedik ember beszél magyarul. Sofőrünk hetvenkét éves volt, a pesti hetedik kerületből disszidált, és a mai napig dolgozik. Akcentus nélkül beszélt, és rögtön a magyar étterembe invitált minket. Sajnos hétfőnként a „Budapest Restaurant” zárva tart, így maradt egy remek steak house. Speciális helyi ételekre, például egy remek sóletre ne számítsanak, ha ide utaznak, azt legfeljebb valamelyik barátságos családnál készítenek a vendégeknek.