Dél-Amerika étkezési szokásai országonként igen eltérőek. Változatos konyhájuk nagyban függ attól, hogy andoki, vízparti vagy alföldi területről beszélünk-e, azt viszont bátran kijelenthetjük, hogy az összes latinban közös az, hogy ízviláguk színes és gazdag, csakúgy, mint tájaik, és hogy az étkezéseiket ünnepként élik meg. Ha egy latin vacsorára vagyunk hivatalosak, szinte biztosak lehetünk benne, hogy éjszakába nyúló lakomában lesz részünk, hiszen az idő számukra relatív, tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy nem létezik. Egy jó tanács azoknak, akik csendben és gyorsan akarnak enni: Ha nem szeretnék, hogy rossz szemmel nézzenek rájuk a latinok, lassítsanak le és élvezzék az ételt, kihasználva az alkalmat beszélgetésre is, mert egy csöndben eltöltött vacsorának sértődés lehet a vége.

Lássuk, mit érdemes megkóstolnunk, ha arra járunk.

Chilében vétek lenne kihagyni a hagyományos Curanto nevű ételt, ami különféle húsokból, kagylóból, krumpliból és kolbászból áll. Különlegessége, hogy egy hatalmas gödörben, köveken főzik, levelekkel letakarva és a végén több tucat ember jóllakik belőle.

Argentínában és Uruquayban is nemzeti étel a Puchero, ami egy húsban, zöldségben és burgonyában gazdag egytálétel. A rabszolgaságot felidéző Feijoada pedig tipikus brazil fogás, melyet a rabszolgák fogyasztottak szombatonként, amikor megkapták a gazdagok húsmaradékát. Ez ma már egy babból, rizsből, marhából és sertésből álló ízbomba. Szintén dobogós helyezett lehet többek között az empanadas (töltött, sült tészta), az argentin parilla (grillezett hús) vagy a latin fánk, a csokoládéöntetes churros is. Érdemes mindet megkóstolni, talán a latinok örökös vidámságának titka ezekben az ízekben rejlik!