A Szépművészetit vasárnap nem lepik el a turisták. Alig kell sorban állni a pénztárnál. A pénztáros hölgy végtelenül kedves, pillanatok alatt kiadja a sajtójegyet és a feleségemnek vett tikettet. Ez a kedvesség általában jellemző a múzeum dolgozóira, ezt tapasztaltam.

A Botero-terem elején felirat hirdeti: a szobrokat nyugodtan meg lehet fogni. A festmények mellett ugyanis a kolumbiai művész később szobrokat is gyártott.

Először azonban fura másolatokkal kezdte. Klasszikus alkotásokat rajzolt át, saját stílusában. Láthatjuk kövéren Margarita infánsnőt, Ádámot és Évát. Zeusz békés bikuci képében legelészik Európával a hátán. Csoda, hogy elbírja, Európa legalább százhúsz kilós.

Kerekded és buja formák, élénk, harsány színek, kemény vonalak jellemzik Fernando Botero festményeit.

A festmények témájuk alapján több csoportba oszthatók: csendéletek, parafrázisok, a latin-amerikai élet helyszínei, eseményei: hétköznapi utcák, színes házak, cirkusz, bikaviadalok arénái. Botero Madridban, a San Fernando Akadémián tanult. Itt európai mesterek műveit tanulmányozta, és azokról másolatot készített. Hozzáértők szerint Botero festészetének sajátossága, hogy ötvözi és újraértelmezi az őt ért megannyi művészeti hatást, miközben gyakorta visszatér az akadémiai stúdiumokban megszokott másolatokhoz és csendéletekhez.

Az egyik teremben a mester figuráiból magunk is összeválogathatunk néhányat, és lefotózhatjuk alkotásunkat. Jó ötlet.

Február 20-ig látható a kiállítás a Szépművészetiben. Megéri, furcsa művészeti élmény, egyben képzeletbeli utazás Dél-Amerikába.