Szerkesztőségünk ezt a napot választotta ki arra, hogy megvizsgálja: igaz-e, hogy nálunk a plázák üzleteiben általában unott, kelletlen, rosszkedvű eladók dolgoznak, vagy pedig ez csak rosszindulatú hiedelem.

Íme, az eredmény.

1. Üzlet: kellemesen indul a teszt, szépen köszön a két lány. Utána már nem érdeklődik, de legalább kedvesen mosolyogva beszélgetnek.

2. Üzlet: szintén két eladó támasztja a pultot. A kérdésre, hogy van-e kisebb méretben, unottan megkérdezi: megnézzem a raktárban? Á, dehogy. Minek.

3. Üzlet: itt csak egy lány álldogál. Rosszkedvű és fáradt, de amikor hozzá fordulunk, mosolyogva válaszol, és segítőkészen felajánlja, hogy majd mindent odahoz a próbafülkéhez.

4. Üzlet: multicég, spanyol divatmárka. A pénztárnál kitölthetsz egy lapot, ha itt szeretnél dolgozni. Tényleg emberhiány lehet, nem irigylem a menedzsmentet. Az egyik eladólány nagyon utálja már a vásárlókat, a másik készségesebb.

5. Üzlet: a gyerekosztályon is van egy pénztár, erre hangosbeszélő figyelmeztet, amikor feltorlódik a sor. Ugyanígy hangszóróval irányítgatják az eladókat, ha valahol segítség kell. Semmi extra, de legalább működik a rendszer.

6. Üzlet: Ide már félve léptünk be, mert az eladó arcát figyelve úgy tűnt, utál minket. Lehet, hogy tényleg. Minimális dolgot veszünk, valamit akarunk kérdezni a számlával kapcsolatban, de inkább nem tesszük. Kapunk két marék aprót. Na, itt fáradtunk bele a tesztbe.

Ui.: Thaiföldön, az USA-ban, Ázsiában ugyanilyen feltételek mellett jelentős százalékkal többet adnának el ezek az üzletek, felkészült, motivált helyi eladókkal. Bár a teszt során igazán jó példával nem találkoztunk, de nálunk is vannak profi, kedves, előzékeny értékesítők. De a fentiek alapján úgy látjuk, csak kisebbségben. Vajon miért? A motiváció kevés? Egyszerűen nem vagyunk erre alkalmasak? Vagy?