Szóval rendeltem kávét a Nespressótól reggel, mai kiszállításra. Végigböngésztem rendesen a honlapot, kiderült, hogy van utánvét. Nosza. Egyszerűbb az utalgatásnál. Azt is megnéztem - bár mostanában ez mindenkinél alap, hisz érintésmentesen rendezzük még kesztyűben is a dolgokat ugye  - hogy kártyával is lehet fizetni. Sőt mi több: csak kártyával lehet fizetni.

Jön is a futár. Nem George Clooney, de ezt még túléli az ember lánya (mondjuk nem minden bánat nélkül). Közli, hogy NEM lehet kártyával fizetni. Nézek nagyot, de micsoda mázli: éppen van itthon készpénz. Boldogan nyújtanám, bár felvillan bennem, hogy nem egészen korrekt a mostani időkben a bankjegyek fogdosása. De ki mondta, hogy a kávéért nem kell megdolgozni? Mire kiderül, hogy nem tud visszaadni. Kis rolnikban meg ugye nem állnak itthon a tízforintosok.

A futár sajnálja, neki sincs visszajárója. Telefon a diszpécsernek: most mi legyen? Szó szót követ, megvitatják a helyzetet. Végül a futár megy, ahogy jött: kávéval a hóna alatt. Nekem meg eszpresszó nélkül is az egekben a vérnyomásom.

Nem tudjátok George Clooney számát? Legközelebb inkább tőle rendelnék. Ilyen durva történethez biztos nem adná az arcát.