Az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja (UNEP) szerint a világon jellemzően növekvő mennyiségű e-hulladék (kidobott számítógép, mobiltelefon, televízió) már Nyugat-Afrika több régiójában is érzékletes módon jelen van. Benin, Elefántcsontpart, Ghána, Libéria és Nigéria együtt generál közel egy millió tonna háztartási e-hulladékot évente, de ez a mennyiség kiegészül az – UNEP szerint – Európából érkező techno-szeméttel is.

Bázelben 1992-ben kötöttek egy nemzetközi egyezményt az országok arról, hogy megakadályozzák a veszélyes hulladékok határokon való átjuttatását, de e-hulladék mégis eljuthat azon országokba, amelyek nem írták alá a bázeli szerződést és nem akadályozzák az illegális szállítást.

Időközben – az USA és Haiti kivételével – elfogadták az e-hulladék szállítási tilalmát, de a „csomagküldés" megmaradt: illegális szállítmányok érkeznek folyamatosan Nyugat-Afrikába. A fő „tároló hely" Ghána lett, 2011. után azonban egy kivizsgálás indult el a Bázeli Egyezmény e-hulladék-afrikai projekt jegyében.

Máig nem egyszerű kérdés a szabályozás, tekintve, hogy a berendezések egy része szétszedhető, belsejük újra hasznosítható, ezáltal munkát és keresetet jelentenek az embereknek. Az adatokat ismertető Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tanulmánya 30 ezer ember kenyérkereseti forrásaként jelöli meg az e-hulladék feldolgozását, volt olyan év csupán Ghánában, hogy elérte a 260 millió dollárt a formális és informális jövedelem. A szétszerelésből lényegesen több ritka fémhez lehet hozzájutni könnyebben és olcsóbban, mint bányászással. Csakhogy az afrikai „feldolgozóipar" éppen nem ilyen, egyelőre csak az biztos – szerencsére -, hogy néhány országban - Kenyában, Nigériában, Dél-Afrikában, Ghánában és Elefántcsontparton - végre kidolgozták a nemzeti e-hulladék stratégiákat: papíron már biztonságban vannak az emberek.

afromarket.hu