Aki például ebben a Phenjanról elnevezett alsó középkategóriás, nem belvárosi pekingi vendéglőben szeretne a vacsorája közben egy nagyjából 10-15 perces jópofa show tanúja lenni, jó ha este 7 óra előtt már megrendeli a hagyományos koreai ételek egyikét-másikát, vagy választ egy menüt. Nem fog csalódni. A pincérlányok kedvesek, udvariasak, mosolygósak és gyorsak, ügyesek. Az étellel sincs hiba: olyan, amilyennek lennie kell és elég. Az előadás szórakoztató.

Úgy tudni, a világon több mint száz észak-koreai étteremet működtetnek a határon túl, többségüket - immár evtizedek óta - a szomszédos Kínában. Az 1990-es évek után egyre több jelent meg Délkelet-Ázsiában, de állítólag Dubajban és Amszterdamban is láttak már ilyet.

Többségükben a közönség szívesen fogadja a "többfunkciós" pincér lányok élő műsorát, a zenét és a táncot. Láthatóan keményen dolgoznak, amiért nem is kapnak rossz fizetést. A kiváltságos helyzetű fiatal, csinos, idegen nyelvet beszélő felszolgálók pénzének nagyobb része azonban a rossz nyelvek szerint hazájukba kerül, az éttermek helyenként pénzmosodákként is funkcionálnak.

Az elmúlt hónapokban főleg dél-koreai forrásból több olyan estről is írt a világsajtó, amelynek észak-koreai főszereplői leléptek, menedéket kértek, hogy délen éljék tovább az életüket. Az egyik ilyen csapat egy a kelet-kínai Ningbóban működtetett étterem komplett gárdája volt. Tucatnyi nő és egy férfi.