A korallzátonyok kifehéredése a világ több pontján jelent veszélyt az óceánok élővilágára, az élettelen mészvázak körül ugyanis eltűnnek a vízi élőlények. A korallok a ciklonok és hőhullámok, valamint a vízbe kerülő vegyi anyagok hatására nemcsak színüket, de hangjukat is elvesztik, pedig az normál esetben fontos szerepet játszik a halfajok fejlődésében. A fiatal halak ugyanis a nyílt vízről rendszeresen visszatérnek a tápanyagban gazdag korallzátonyokhoz, melyek sercegő, pattogó hangjukkal segítik őket a tájékozódásban.

Ezt a hanghatást rögzítették az Exeteri Egyetem kutatói Tim Gordon tengerbiológus vezetésével, majd víz alatti hangszórókat helyeztek ki a Nagy-korallzátony halott részein, hogy a rajtuk keresztül sugárzott korallénekkel csalogassák vissza a halakat. Az eredmény: kétszer annyi hal tért vissza a Lizard-sziget kifehéredett korallzátonyára, mint a hangszórók kihelyezése előtt.

A halak visszatérése segíthet újraéleszteni a sérült környezetet. A halak és rákok ugyanis a korallok takarítóiként helyet teremtenek azok növekedéséhez. Nélkülük a kifehéredett korallokat benőné az alga, ami megakadályozza a regenerálódásukat is. A különböző halfajok pedig  elengedhetetlenek az egészséges ökoszisztéma megőrzéséhez. A mostani hangszórós projekt sikere máshol is segítheti a kutatókat, önmagában viszont nem elég. A Nature Communications hasábjain közölt kutatás arra is felhívja a figyelmet, hogy nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a korallzátonyok megmentésére: új technológiák bevonására, helyi és nemzetközi politikai akciókra van szükség, hogy világszinten megőrizzék az értékes és törékeny vízi élővilág egészségét.