Halottakról jót vagy semmit –tartja a mondás. Irena Obermannovának nyilvánvalóan más a véleménye, mivel a most megjelenő könyvében nem éppen hízelgő képet fest a volt cseh elnökről.

A cseh írónő a korábban megjelent Titkos könyvben már ecsetelte intim viszonyát a volt államfővel. A könyv hatalmas port vert fel, a koros politikus love story-ja napokig a bulvárlapok címlapjain szerepelt. A témát az írónő Panoptikum című új kötetében tovább feszegeti.

Az egykor elhagyott szeretős nem tudja Havelnek megbocsátani, hogy eleinte biztatta őt első könyve megírására, a későbbiek során azonban elhatárolódott tőle, Irenát pedig „koncként“ odadobta az újságíróknak. Ilyen sötéten látja Obermannová a helyzetet. Ezek után nem csoda, hogy második könyvében nem kíméli az időközben elhunyt politikust.

„Nyámnyila volt. Bár bizonyos álszent előírások szerint a hős nem lehet nyámnyila, de ő egyidejűleg volt hős és nyúlbéla. Ez az ember tele volt ellentmondásokkal, és nem tudom, miért kellene erről hallgatnom“ – nyilatkozta az Inštint magazinnak. Szerinte Havel kívülről bátor ember látszatát keltette, miközben nagyon gyáva volt.

Irena a legnagyobb képmutatásnak azt tartja, hogy együttléteik idején Havel telefonon hazudozott a nejének, a színésznő Dagmarnak. „Egyrészt papucsférj volt, és tartott a feleségétől, másrészt kettőnk viszonyát sem leplezte. Sokszor láthattak bennünket nyilvános helyeken, és mindenki előtt világos lehetett, hogy mi van köztünk“ – mondta Obermannová.

Az írónő azt állítja, mindennek ellenére szerette Havelt azután is, hogy a férfi faképnél hagyta őt. Állítólag még azt is megbocsátotta szerelmének, hogy az asszisztense közvetítésével megüzente neki: a Titkos könyv kiadásával elárulta őt. „Ennek az egész botránynak ez volt a legundorítóbb pillanata“ – fűzte az elmondottakhoz a cseh irodalom vitatott üdvöskéje, akinek a nemzet nagy része nem tudja megbocsátani, hogy megpróbálja a piedesztálról a "legnagyobb csehet" lerántani.