- Magyarország nem az égbenyúló hegyekről ismert. Honnan jött mégis az ötlet, hogy a hegyi futást választottad?

- Igazából az volt a fontos, hogy ne unjam meg, hogy ne hagyjam abba a futást. Ez azért is volt számomra egyértelmű választás, mert mindig szerettem erdőben, hegyeken tölteni az időmet. Szüleimmel sokat jártuk a magyarországi várakat és innen is jött az ötlet, hogy akkor igazából meg lehetne ezt próbálni. Csak azt nem gondoltam, hogy ennyire szeretni fogom, ennyire lesz ennek értelme. Bár az egyértelmű volt, mikor elkezdtem, hogy ezt nem fogom abbahagyni.  Annyira megszerettem, mint még eddig semmit a futáson belül - és ez azóta is töretlenül tart.

- Miben különbözik a terepfutástól a hegyi futás?

- Elsősorban a szintkülönbséget emelném ki és a helyből adódó terepviszonyokat. Nyilván egy svájci hegységben sokkal sziklásabb terep található, mint a Mátrában. Más különbség nem igazán van.

- Idehaza okozott nehézségeket a felkészülés?

- Bőven, mivel nincsenek nagy hegyeink itthon. Nem is az adottságaink kevesek, inkább a hegyek magassága okoz elsősorban gondot. A versenyeken a legnagyobb hátrányt általában abból szerzem, hogy nem tudok 1500-2000 méter fölötti hegyeken készülni, ahol az oxigénkülönbségből adódó gyengeséget tudnám edzeni saját magamon belül. Ezáltal nem sokkal, de picivel jobbak nálam az ellenfeleim, ami éppen elég ahhoz, hogy perceket kapjak egy-egy versenyen emiatt sokszor.

- Mennyire kell másképpen edzeni egy ilyen versenyre, mint egy átlagos terepversenyre?

- Az itthoni adottságok miatt, én alapvetően nem mondanám azt, hogy máshogy kellene edzeni. Nyilván kicsit több terepet, több szintet hasznos belevinni a dolgokba. De ami talán a legfontosabb - amit itthon nem is lehet kivitelezni -, az a magaslati edzőtáborok. Kellenek a 2000 méter feletti edzések. Ez a legfontosabb alkotóelem, amit nem szabad kihagyni, ugyanis a versenyek legnagyobb része ilyen helyeken zajlik és ezen sok múlhat.

- Bekerültél a világranglista TOP10-es mezőnyébe. Számítottál ekkora sikerre?

- Nem számítottam rá egyáltalán, nem gondoltam, hogy a 10. hely fölé tudok lépni két hellyel. Azt pedig végképp nem gondoltam, hogy igazából nem is sokkal maradtam le az előttem lévőktől. Éppen ezért várom a jövő évet is.

- Mennyire veszélyesek ezek a pályák? Szokott történni sérülés?

- Igen, mivel a pályák elég veszélyesek tudnak lenni. Alapvetően ez inkább attól függ, hogy ki mennyire bátor. Minél bátrabb az ember, annál jobban elengedi magát, annál gyorsabb sebességet választ lefele futásnál. Ami például egy rosszul megválasztott kőre lépésnél vagy akár egy rossz kanyarnál bármikor szerencsétlenül veheti ki magát. És ha az illető rosszul esik, akkor nagyon nagy dolgok is történhetnek sajnos. Volt ilyen nem is olyan régen egy romániai versenyen, ahol történt sajnos haláleset is.

- Mi az, ami téged motiválni szokott a pálya nehezebb szakaszain?

- Verseny közben annyira koncentrálok, hogy ami motivál, az mindig az, hogy föl akarok érni. Hogy ott akarok lenni. Hogy meg akarom csinálni és tudom, hogy mi a cél. Azonban ami a legnehezebb pillanatokon átlendít, az a séta. Szokták mondani, hogy nem szégyen a futás, cserébe hasznos. Azért itt a hegyi futásban elég jellemző az, amit megtanultam - hogy sétálni sokszor megéri, ugyanis rengeteg energiát tudunk spórolni vele és sokszor jobban haladsz gyalog, mint futva. Nyilván itt nem szimpla sétáról van szó, hanem általában támasztjuk a kezünkkel a térdünket és toljuk felfele magunkat gyalog. De ez is egy olyan technikai elem, ami nagyon fontos és sokszor átlendít akár egy holtponton, akár bármin.

- Ha már a célokat szóba hoztad, mi a következő?

- A következő cél egyértelműen jövőre is a világkupa lesz. Nagyon szeretnék bekerülni a TOP5 - be, de ezt nagyon félve mondom, ugyanis tényleg nem lehet kiszámítani, hogy jövőre hány elit futó, hány nálam klasszisokkal jobb futó mondja azt, hogy na most ő végigcsinálja a világkupát. Egyelőre a jövő évi állomások sincsenek meg. Egy dolgot biztosan tudok, hogy Amerikában ismét lesz forduló, amit nagyon várok már, mert az idén is fontos pontja volt az életemnek és reméljük, hogy jövőre is a világkupa olyan nagy élményekkel fog szolgálni, mint az idén.

Az eddigi sikerekre alapozva tehát jövőre a TOP5-be kerülés a célja Szabó Sándornak, aki éppúgy motiválja az általa edzett sportolókat, mint önmagát.

- Bander Anita -