Csaknem egy év után lépett újra kötelek közé Erdei Zsolt, aki láthatóan nyugodt volt a meccs előtt, s az első menetben sem kapkodott. A biztos kettős fedezékbe zárkózó riválisának védekezését gyors balegyenesekkel próbálta feltörni, ami sokszor ugyan nem sikerült, de így is biztosan hozta a szakaszt ütésre alig vállalkozó ellenfelével szemben. A pihenő után némileg aktivabbá vált a grúz bokszoló is, de ezzel csak azt érte el, hogy Erdei gyönyörű elhajlások után villámgyors ütésekkel találta el a fejét. A harmadik szakaszban ismét stabil kettős fedezékből bokszolt Dzsomardasvili, lépegetett előre, s viszonylag sokat ütött, Erdei azonban ekkor is frissebb és gyorsabb volt, s lényegesen pontosabb is.

A negyedik menetben Erdei folytatta az addigi bokszát, türelmes volt, villámgyorsan ütött ballal és jobbal, s ugyan megrendítő erejű kombinációkat nem mutatott be, de ellenfele orra már ekkor vérzett, s a menet végére egyre lassabban mozgott. Az újabb szünet után folytatódott Erdei iskolaboksza, könnyeden vívott a ringben, s egyre többször szórta a kombinációkat a nem egyszer fejelő riválisa ellen, aki az ötödik szünetre már nagyon csúnyán vérzett. A hatodik három percben aztán nagyobb elánnal ment előre a grúz öklöző, de ritkán talált, viszont Erdei gyors ütéseivel nem tudott mit kezdeni, s számolatlanul kapta a találatokat.

Erdei nagyobb tudása minden pillanatban érezhető volt, még akkor is, ha Dzsomardasvili rendületlenül lépegetett előre, állta az ütéseket, és széles horgokkal próbálkozott. A nyolcadik periódusban a grúz már csak fejjel ment előre, Erdei pedig néha úgy sorozta távolról, mint a bokszzsákot. A nagyon egyoldalú küzdelem a kilencedik menetben sem változott, Erdei sokszor mosolyogva reagált ellenfele elkeseredett próbálkozásaira, majd időről időre megrázta magát, és jobbal, ballal zúdította az ütéseket vetélytársára.

Dzsomardasvili becsülettel végig küzdötte a találkozót, de semmi esélye nem volt magyar riválisa ellen, aki nagyon sima győzelemmel búcsúztatta el egyedülálló karrierjét.

A találkozó után minden idők legeredményesebb magyar profi ökölvívója még a ringben elmondta, boldog, hogy Kecskeméten zárhatta le pályafutását, mely 30 éve kezdődött, amikor beleszeretett a sportágba. Kérdésre válaszolva pedig azt mondta, nem tudja, hogy mi lesz majd akkor, ha újra hiányozni fog számára a bokszolás, de nem véletlenül nem szakad el az ökölvívástól, s dolgozik majd tovább edzőként. Erdei ezek után üzent Balzsay Károlynak, korábbi nagyközépsúlyú világbajnoknak, aki rákbetegséggel küzd. "Madár" kitartásra biztatta barátját, s biztosította arról, hogy a bokszolók mögötte állnak.

Erdei Zsolt amatőrként világ- és Európa-bajnok volt, illetve olimpiai bronzérmet szerzett. A profik között egészen tavaly márciusig nem kapott ki, 33 mérkőzést nyert meg sorozatban. 2004 és 2009 között volt a WBO félnehézsúlyú világbajnoka, 2009 novemberében pedig a Boksz Világtanács (WBC) cirkálósúlyú címét hódította el. Egyetlen vereségét az orosz Gyenyisz Gracsovtól szenvedte el tavaly márciusban, méghozzá erősen vitatható, megosztott pontozással.