A BKV-nak bőven van mire szerénynek lennie, ha Budapest közlekedését összehasonlítjuk Londonéval. De ne szaladjunk ennyire előre. Inkább kalandozzuk be a brit fővárost a piros buszok emeletén, amelyek kiváló lehetőséget biztosítanak a kényelmes turistának arra, hogy megnézze a nevezetességeket. Teljesen felesleges drága buszos városnéző túrákra befizetni, ha egyszer ezt magunk is megtehetjük napi jegyünk terhére. Ugyanis szinte nincs olyan szeglete a metropolisznak, ahova ezek a valószínűtlenül mozgékony buszok el ne jutnának.

Most tekintsünk el attól, hogy fele annyiba kerül a buszjegy, mint a metró, hiszen abból indulunk ki, hogy napi jeggyel közlekedünk. London bármely pontjáról el lehet jutni busszal a központba. A Victoria pályaudvar, közelében a Buckingham palotával, a Picadilly vagy a Trafalgar tér egyaránt útba esik. Arra azonban senki se számítson, hogy suhanni fog. A nagyobb központok előtt hatalmas dugók vannak, amelyek a buszsávok ellenére a tömegközlekdést sem kímélik. Még vasárnap sem. Volt úgy, hogy Regent Streeten 20 perc alatt küzdöttünk le egy kb. 400 méteres szakaszt. Sebaj, az ember legalább nézelődhet, vagy pihenhet a hosszú séták után.

Amúgy hihetelen sűrűséggel járnak a buszok. Szó sincs 15-20 perces várakozásról, egy-egy vonalon 2-3 percenként köveik egymást, ugyanis egy adott irányba több is közlekedik, van amikor 7, legalábbis ennyit számoltunk össze a Baker Street egyik megállójában.

Ha valaki szeretne felszállni egy hagyományos járműre az válassza a 15-ös vonalát. A Tower közelében halad a Szent Pál bazilikáig. Bárhol fel- és leszállhatunk rá illetve róla, ahol egy lámpa vagy dugó miatt várakozik. Kalauz szolgál rajta, aki kéri a jegyet (amúgy a buszvezetőnek kell megmutatni). Igazi időutazás. Mindezt úgy, hogy szemernyi gázolajfüstöt sem enged ki magából. Budapesten leginkább az utóbbit szívja az utas és még emelet sincs.