A precízség kedvéért meg kell említenünk, hogy a halálozási diagnózis értelmében az elhunytnál, túladagolást állapítottak meg, egészen pontosan szénhidrát, cukor, és zsír túladagolást.

A következő rész a bujaságról szól majd.

A patológushoz kerül további vizsgálatra az elszállt lélek, a férfi elképedve mered a hatalmas testre, mely mozdulatlanul fekszik a műtőasztalon, és a fején megjelenő lila foltokat szemléli. Azt veszi észre, hogy leírhatatlan harag önti el, amiért nem az ő körzetébe rendelték ezt a fiatal fiút, a fiát, akit az ottani lelkiismeretes orvosok biztosan noszogattak volna, hogy fogyjon le, mert különben pár éve van csak hátra silány életéből. A férfi maga elé meredve bambán, kábultan áll, a szike melyre vér, bélfolyadék, és hártya ragad, kiesik kezéből. Összenyaklik, akár egy fostos kismacska, a fejét kezdi el ütni egyik kezével, a másik kezével a szájából feltörekvő hányást igyekszik visszatartani, nem tudja, úgy ahogy a sírást sem.

Gyűlöli magát, önvádaskodik, a bűntudat érzése összefolyik a haraggal szemében könnycseppet alkotva, elhomályosítja tekintetét és elméjét, de tudja, hogy ezt a fiút már nem mentheti meg. Kornél apjáról szól a következő bejegyzés, aki Klaudiával vigasztalja megtört lelkét.