1922 nyarán József Attila Kiszomboron házitanítóként dolgozott. Augusztus 18-án feltehetően gyalog bejött Szegedre Juhász Gyulához, aki elvitte a diákköltőt a Színház és Társaság című lap szerkesztőségébe, ahol több versét is elfogadták közlésre – mondta Odorics Ferenc egyetemi docens, a túra egyik szervezője az MTI-nek. Hozzátette: a tizenhét esztendős fiatal ettől kezdve tekintette magát "hivatalosan" is költőnek.

Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz - idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz. (József A.: Óda, részlet)

József Attila feltehetően augusztus 20-án hajnalban indult vissza gyalogosan, mezítláb Makóra. A zarándoklat résztvevői nagyjából ezt az utat teszik meg a Szegedi Tudományegyetem központi épülete előtt álló József Attila szobortól a költő nevét viselő makói gimnáziumig, ahol szintén látható a poéta egész alakos portréja.

A résztvevők - akik közül többen is mezítláb gyalogolnak - a zarándoklat minden kilométerénél elszavalnak vagy felolvasnak egy-egy verset a költőtől.

Furcsa véletlen, de a két szobor között a Tisza- és Maros-töltésen vezető út hossza pontosan 32,6 kilométer, annyi, ahány évet József Attila élt – mondta Odorics Ferenc.